A kijárási korlátozás idején a megszokottnál sokkal több időnk van hasznos dolgokkal foglalkozni a négy fal között: tanulhatunk nyelvet, új recepteket próbálhatunk ki, vagy végre elolvashatjuk a megvásárolt, de soha el nem kezdett könyveket. Ennek ellenére sokan leragadunk valamelyik streaming szolgáltató könnyen fogyasztható sorozatainál, és akár egyhuzamban megnézünk egy teljes évadot. Tudjuk, ezt a folyamatot nem könnyű visszafordítani, ezért nem is szándékunk megtéríteni olvasóinkat. De ha már mindenképp a képernyő előtt töltjük a szabadidőnket, érdemes lehet mélyebb mondanivalóval bíró alkotásokat is felvenni a repertoárba. Ezért született meg ez az írás, a TI Magyarország első korrupciós filmajánlója.

Kezdjük is egy megbotránkoztató amerikai darabbal: Steve Soderbergh Pénzmosó című mozija azt a szövevényes folyamatot mutatja be, melynek során a globális elit különféle fedőcégeken keresztül adóparadicsomokba menekíti a vagyonát. A pénzmosás komoly szakértelmet kíván, amellyel sokszor csak olyan, erre a területre specializálódott cégek bírnak, mint a filmben bemutatott Mossack Fonseca ügyvédi iroda. Ha a név ismerősen cseng, az nem a véletlen műve: ők voltak a világ legnagyobb offshore üzleti szolgáltatója egészen 2016-ig, amíg oknyomozó újságírók nyilvánosságra nem hozták a cég dokumentumait, melyeket ma Panama-iratokként ismerünk. A Pénzmosó tehát valódi történetet dolgoz fel, ami miatt az említett ügyvédi iroda be is perelte a filmet forgalomba hozó Netflixet. A Mossack-Fonseca párosnak volt is bőven rejtegetnivalója, hiszen mintegy 300 000 fedőcéget hoztak létre, melyekben vezető politikusok, világhírű sportolók és hírességek vagyonát is bújtatták. A Pénzmosó az ezt lehetővé tevő jogi ügyeskedést igyekszik közérthetően bemutatni a két érintett ügyvédet játszó Gary Oldman és Antonio Banderas elbeszélésében. A film rávilágít a nemzetközi pénzügyi rendszer visszásságaira és azokra a jogi kiskapukra, melyek lehetővé teszik az adóelkerülést, de azt is megtudhatjuk belőle, hogy a gazdagok offshore-ozása milyen negatív következményekkel járhat egy átlagember számára: A Meryl Streep által alakított Ellen például párja halála után válik biztosítási trükközések áldozatává, és rá kell ébrednie, férje olcsó életbiztosításáért nem létező fedőcégek kezeskedtek. Soderbergh alkotása mélyen megveti a globális pénzügyi elit ügyeskedését, és az ebből adódó súlyos társadalmi igazságtalanságok felszámolását követeli, mely követeléssel mi is mélységesen egyet tudunk érteni.

Folytassuk az ajánlót keleti szomszédunknál, egy 2019-es dokumentumfilmmel: A Colectiv azt mutatja be, hogy a román egészségügyet átható korrupció hogyan vezetett ahhoz, hogy a 2015-ben kigyulladt (a film címével azonos nevű) szórakozóhely tragédiájának 27 közvetlen áldozata mellett további több tucat sérült halt bele egyébként gyógyítható égési sérülésekbe. A megrázó dokumentumfilm nemcsak annak jár utána, hogyan kerülhettek felhigított fertőtlenítőszerek többszáz közkórházba, hozzájárulva az égési sérülések elfertőződéséhez, de az oknyomozó újságírók munkájáról és annak társadalmi hatásairól is nagyon érzékletes képet ad. Különösen tanulságos, hogy a film végigköveti a szociáldemokrata kormány leváltásához vezető botrányt kísérő sajtótájékoztatókat, amelyeken az aktuális egészségügyi miniszter közvetlenül válaszol nemegyszer rendkívül kritikus újságírói kérdésekre. Ezek a kérdések persze itt sem a közmédiától, hanem a Gazeta Sportulirol című sportlap elszánt újságírójától, Cătălin Tolontantól érkeznek, akit később halálosan megfenyegetnek. A Colectiv szintén plasztikusan mutatja be egy fiatal technokrata tárcavezető kísérleteit a megkövesedett struktúrák lebontására, valamint az azokkal szemben kialakuló szakmai és politikai ellenállást. A film közben fokozatosan értelmet nyer a tragédia estéjén koncertező Goodbye to Gravity zenekar „The Day We Die” című száma, amelynek szövege a román politikát átható korrupciót ostorozza.

A rendszer (El reino) című spanyol politikai thriller nem az áldozat, a bűnüldöző vagy az oknyomozó újságíró, hanem az elkövető szemszögéből mutatja be, mennyire átszövi a politika világát a korrupció. Rodrigo Sorogoyen 2018-as filmjének főhőse Manuel, a karizmatikus, feltörekvő politikus, aki regionális altitkári pozíciójából az elnöki székre tör, azonban számításait keresztülhúzza egy felszínre kerülő korrupciós botrány, melyben ő is érintett. Helyzetét tovább nehezíti, hogy párttársai magára hagyják, a média folyamatosan a nyomában jár, így a pártja piszkos ügyeit korábban elsimító megoldóembernek most saját magát kell tisztára mosnia. Az alkotók bevallása szerint a Rendszer valós eseményekből táplálkozik, és a filmmel a spanyol közélet tisztességtelenségével szembeni felháborodásuknak akartak hangot adni. (Ez a téma egyébként minket is megihletett, a spanyol monarchia korrupciós ügyeiről szóló korábbi blogposztunkat itt olvashatjátok.) Sorogoyen filmjében a korrupt politikus, aki éveken át csalta el az adófizetők pénzét, lelepleződik, azonban ekkor sem ismeri el tettét, inkább mindent megtesz azért, hogy megússza a büntetést. Bár a Rendszer Spanyolországban játszódik, olyan kérdéseket feszeget, melyeket akár itt, Magyarországon is feltehetnénk: Mi járhat a korrupciós bűncselekmények elkövetőinek fejében lefekvés előtt? Hogyan képesek tetteik súlyosságának tudatában nyugodt, kiegyensúlyozott életet élni? Nem mardossa őket a bűntudat?

Bármelyik filmet is válasszátok, könnyed szórakozást nem ígérünk, viszont a korrupció végzetes következményeit bemutató meghökkentő, elgondolkodtató történetet mindenképp! Kellemes és hasznos időtöltést kívánunk!

A filmajánlót Szabó Dániel és Mikola Bálint, a TI Magyarország munkatársai készítették