Ha én vezetném az Országgyűlés Mentelmi, összeférhetetlenségi, fegyelmi és mandátumvizsgáló bizottságát, kínosan érezném magam, ha a képviselőtársaim mosdatása lenne a feladatom. Vajon Rubovszky György is így érzi?

Tisztelt Rubovszky György úr!

A korrupció ellen elkötelezett civil szervezetként aggodalmunkat fejezzük ki amiatt, hogy az Országgyűlés Mentelmi, összeférhetetlenségi, fegyelmi és mandátumvizsgáló bizottsága nem talált semmi kivetnivalót Zsiga Marcell országgyűlési képviselő vagyonnyilatkozatában.

A vagyonnyilatkozat célja az, hogy a polgárok nyomon követhessék választott képviselőik és a közpénzekről döntő tisztségviselők vagyonosodását. Ezért a vagyonnyilatkozatoknak teljes körűen be kell mutatniuk a politikusok, közhatalmi döntéshozók vagyoni helyzetét és gazdagodásuk forrását. A jelenlegi szabályozás alapján a vagyonnyilatkozat úgy is kitölthető, hogy ne adjon érdemi információt a vagyon tényleges mértékéről és eredetéről. Zsiga Marcell is így járt el vagyona bevallásakor, hiszen nyilatkozatából nem derült ki, hogy miből származott az a pénz, amiből feleségével közösen 40 millió forint értékű házat vásárolt.

Az Ön által vezetett bizottság azt állapította meg, hogy Zsiga Marcell vagyonnyilatkozatának kitöltése során „semmilyen előírást nem sértett meg, minden kötelezettségét teljesítette”. Azt azonban nem derítette ki az eljárás, hogy ha Zsiga Marcell tényleg pontosan töltötte ki a vagyonnyilatkozatát, miért kellett írásban igazolnia a házvásárlásra fordított pénz legális eredetét.

Az Ön által Zsiga Marcell ügyében tett megállapítások ellentmondanak a vagyonnyilatkozat rendeltetésének. Mint a köz javáért felelős országgyűlési képviselőtől azt várjuk, hogy hatékonyan lépjen fel a vagyonuk eredetével elszámolni nem tudó politikusokkal szemben, illetve olyan szabályrendszert biztosítson, amely az állampolgárok számára nyomon követhetővé teszi a politikusok vagyoni helyzetének alakulását. Ezért azt kérjük, hogy a Mentelmi, összeférhetetlenségi, fegyelmi és mandátumvizsgáló bizottság nyújtson be a vagyonnyilatkozati rendszert átalakító módosító indítványt. Akik közpénzből kapják a fizetésüket, tegyék a vagyoni helyzetüket átláthatóvá. A vagyonbevallás legyen könnyen hozzáférhető, teljes körű, és a hozzátartózok nyilatkozata is legyen nyilvános. A hatékony ellenőrzés és szankcionálás érdekében javasoljuk, hogy a vagyonnyilatkozatokat ne az Országgyűlés, hanem az adóhatóság ellenőrizze.

Tájékoztatom, hogy ezt a leveket a www.transparency.hu honlapon nyilvánosságra hozom.

Előremutató együttműködését előre is köszönöm!

Tisztelettel,

Alexa Noémi

Szloboda Alíz, a Transparency International Magyaroszág közszektor programok vezetőjének bejegyzése:

Az antikorrupciós kormányprogram néhány intézkedésének előkészítésébe a kormány bevonja a civileket. Úgy és annyira, ahogyan és amennyire kedve tartja, és szüksége kívánja. Formai szempontból kifogástalanul, jól kommunikálhatóan. Persze a tartalom a lényeg. És nem is az egyeztetés tartalmáé, hanem a végeredményé. Bár a kettő összefügg.

Péntek délutánra újra egyeztetni hívták a kormánytisztviselők a civileket. A beszélgetés témája a Korrupció-megelőzési Program végrehajtásáról szóló tájékoztatás, illetve a program keretében megvalósuló kommunikációs kampány kreatív stratégiájának bemutatása.

Mi, civil szakértők pedig nagy számban, lelkesen jelentünk meg az egyeztetésen, ahogy az összes eddigin. A kormány az antikorrupciós kormányprogram áprilisi, illetve az OGP-hez történő csatlakozási szándék júliusi deklarálását követően igen döcögött a vállalások megvalósításával. Ha nagy erőkkel dolgoztak is, látszatja nem sok volt. Decemberben úgy tűnt, magasabb fordulatszámra kapcsolt az apparátus: bejelentették, hogy minden hónapban leülnek velünk, megkérdeznek, beavatnak, tájékoztatnak, komolyan vesznek, szóval bevonnak, együttműködnek. Mi civilek pedig elmegyünk, válaszolunk, részt veszünk, átgondoljuk, érvelünk, megírjuk, kidolgozzuk, elküldjük.

Legutóbb az etikai kódexekben célszerűen szabályozandó területekről a KIM által készített Zöld Könyv tervezetére, illetve a Nyílt Kormányzati Együttműködés (Open Government Partnership) akciótervére adott a TI észrevételeket. Az OGP 2011-ben alakult nyolc ország részvételével, azóta számos ország csatlakozott. Célja átlátható, hatékony és ellenőrizhető kormányzat megvalósítása, és a kormányzatok részéről olyan, a korrupció elleni fellépést elősegítő kötelezettségvállalások kezdeményezésének elérése, amelyeket akciótervbe foglalnak.

Ambivalensek az érzéseim. Havonta össze vagyunk ültetve, kérdezhetünk, együtt gondolkodhatunk, ötletelhetünk, tájékoztatnak minket. De arra, hogy melyik vállalás hogy halad, nincs sok ráhatásunk. Időnként fel-feltűnik egy-egy koncepció, tervezet, vitaanyag, ám a közigazgatási egyeztetések útvesztőiben (vagy ki tudja hol?) gyakran megakadnak a kormány egyes konkrét vállalásai.

Azért van eredmény is, hiszen például az OGP akciótervet a Kormány a szerdai ülésén elfogadta. (Bár az akciótervnek már október 15-én készen kellett volna lennie.) A társadalmi egyeztetésre bocsátott anyag a civilek által tett javaslatcsomagból zsugorodott össze, ám hogy milyen észrevételek érkeztek a társadalmi egyeztetés során, és azokból, illetve az akciótervre a TI, a TASZ és a K-Monitor által legutóbb tett észrevételeiből mi lett figyelembe véve és mi nem (és miért nem), majd a Közlönyből kiderül vagy onnan sem.

Többször szóvá tettük, hogy az egyes témákhoz, anyagokhoz kapcsolódó javaslatokra, észrevételekre miért nem kapunk olyan írásbeli választ, amelyből kiderül, melyik javaslat miért nem lett elfogadva. A pénteki egyeztetésen hosszan és kimerítően kaptunk reagálást a Zöld Könyvre tett észrevételeinkre. Igaz, csak szóban. De a lényeg, hogy végre elkészült a várva-várt Zöld Könyv, és láthattuk, és véleményezhettük. És még reagáltak is az észrevételeinkre. Igaz, a Zöld Könyvnek már 2012. július 31-re el kellett volna készülnie. Igaz, talán hatékonyabb lett volna, ha már a tervezet elkészítésének fázisában be lettünk volna vonva.

De ne legyünk telhetetlenek. Örüljünk inkább együtt, hogy szakmai fórum jellegű, a korrupció-megelőzési programhoz kapcsolódó új honlap készül, vagy annak, hogy a Kormánynak több mint 100 millió forint áll rendelkezésére egy ütős, a korrupció szerteágazó problémáit valóban megvilágító kampány létrehozására. Bár a hozzászólók között akadt olyan is, aki úgy érezte, inkább egy óvodát kell építeni ebből a pénzből, hisszük, hogy a figyelemfelhívó kampánynak is legalább annyi haszna lesz. Csak jól kell csinálni. Nemcsak jól kommunikálható, kipipálható, hangzatos látszat-megoldásokkal, hanem valós eredmények felmutatásával. Mi ebben vagyunk partnerek.

Ligeti Miklós, a Transparency International Magyarország jogi igazgatójának bejegyzése:

Beigazolódott a félelem - ígéretek ide vagy oda, az új Ptk. üzleti titokká tette a közpénzköltést, nehezebb lesz a közpénzek nyomon követése. Sőt, elvileg az is előfordulhat, hogy elmarasztal a bíróság, ha egy-egy képviselő vagyonnyilatkozatának a realitását firtatjuk.

A korrupció ellen elkötelezett civil szervezetként aggasztónak tartjuk az új Polgári Törvénykönyv üzleti titok fogalmára és a közszereplők kritizálhatóságára vonatkozó szabályozását. Ezek a szabályok jelentősen megnehezítik a közpénzek felhasználásának számonkérését és a közérdekű adatokhoz való hozzáférést.

Többször is jeleztük, hogy az új Ptk. csökkenti a közpénzek átláthatóságát. Az üzleti titokra vonatkozó új rendelkezések lehetőséget teremtenek az állami és önkormányzati szervek számára a szerződéseikkel és beruházásaikkal kapcsolatos titkolózásra. Felhívtuk a figyelmet az ebből eredő korrupciós veszélyekre és kértük, hogy az akkor még csak tervezett szabályt megfelelően módosítsák. A jelenlegi szabályozás megőrzése volt a célunk, hiszen a hatályos Ptk. kivonja az üzleti titok fogalma alól a közpénzek felhasználására vonatkozó adatokat.

Kérésünk eleinte úgy tűnt, megértő fülekre talál. Az aggodalmakra reagálva dr. Péterfalvi Attila, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnöke, dr. Székely László, az új Ptk. kidolgozásáért felelős miniszteri biztos és a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium is biztosította a nyilvánosságot, hogy megteszi a szükséges lépéseket a közpénzek átláthatóságának biztosítása érdekében. Ígéreteik szerint törvényben gondoskodnak az új Ptk.-ból kihagyott rendelkezés szabályozásáról. Vállalásuk értelmében a közpénzek felhasználásának átláthatóságát a jövőre nézve az üzleti titok fogalmának szűkítése tekintetében is az információszabadság-törvény (az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény) tartalmazná.

A szavakat azonban nem követték tettek. Az Országgyűlés által tegnap este elfogadott új Polgári Törvénykönyv nem tartalmaz az üzleti titok fogalmát szűkítő szabályt. Olyan módosító indítványról sincsen tudomásunk, amely az információszabadság-törvénybe iktatná a szükséges rendelkezést.

Az új Ptk. ezen túlmenően a közszereplők bírálhatóságát is korlátok közé szorítja. Az érdemi vitát megkerülve, zárószavazás előtti módosító indítványként került be a személyiségi jogi szabályok közé az új rendelkezés. Ennek értelmében a közszereplőknek a jövőben kevésbé kell tűrniük a kritikát, a személyiségi jogaik erősebbnek bizonyulhatnak a véleménynyilvánítás szabadságánál.  Így például a közpénzek felelőtlen felhasználása miatt sem feltétlenül lehet majd bírálni a politikusokat, közhatalmi döntéshozókat.

Az új Ptk. e szabályai komoly visszalépést jelentenek a közpénzek felhasználásának átláthatósága és számon kérhetősége területén. Attól tartunk, hogy a jövőben az állami megrendeléseknél a döntéshozók és a kedvezményezettek egyaránt hivatkozhatnak arra, hogy a megrendelés közpénzből fizetett ellenértéke üzleti titok és a nyilvánosságnak ezért semmi köze hozzá. Meg attól is tartunk, hogy nem bírálhatjuk majd az olyan politikusokat, akik a vagyonnyilatkozatukban nem adnak ésszerű magyarázatot a tényleges vagyoni helyzetükre. Előfordulhat, hogy a bíróság azt marasztalja el, aki nyilvánosan kétségbe vonja annak a politikusnak a szavahihetőségét, aki a képviselői fizetésből több tízmilliós ingatlant vásárolt, miközben a házastársa is kezdő közalkalmazotti fizetést kap.

Ligeti Miklós, a Transparency International Magyarország jogi igazgatójának bejegyzése:

Aggasztó, hogy Dr. Salamon László KDNP-s országgyűlési képviselő személyében a nemzeti együttműködés rendszere már a sokadik olyan jogászt juttatja a taláros testületbe, aki a legcsekélyebb mértékben sem rendelkezik az ehhez szükséges szakmai, tudományos kvalitásokkal.

Dr. Balsai Istvánt követően dr. Salamon László az AB második pártpolitikus bírája, ráadásul dr. Dienes-Oehm Egonhoz és dr. Bihari Mihályhoz hasonlóan – életkoránál fogva – a 12 évesre növelt alkotmánybírói mandátumnak csak a töredékét tudja kitölteni.

A Transparency International Magyarország ezért a leghatározottabban kéri a Kormányt, hogy önmérsékletet tanúsítva ne saját pártfrakcióinak soraiból, illetve az egyébként iránta elkötelezett jogászokkal töltse föl az AB-t.

Kezdőlépésként azt javasoljuk, hogy az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény módosításával írják elő, hogy nem lehet az AB tagja az, aki a megválasztást megelőző négy évben országgyűlési képviselő volt.

Tegnap volt az ENSZ antikorrupciós világnapja, és úgy tűnik, egyre nagyobb iránta az érdeklődés itthon is. Minden kormány szereti az ilyen alkalmakat, mi is örülni szoktunk, ha megjelennek a rendezvényünkön, mert szilárdan hiszünk a párbeszédben, még ha nem is megy zökkenőmentesen, és akkor finoman fogalmaztam.

Szívesen adunk hát teret az "Átláccó" Fesztiválon kormányzati embereknek, három éve az akkori miniszterelnök (Bajnai Gordon, hogy ne kelljen számolgatni) tartott beszédet és adott át díjakat, két éve Rétvári Bence jelezte, hogy a kormány mindent megtesz a közérdekű bejelentők védelmének szabályozásáért, és persze most is, csak épp szabályozás nincs még. Úgyhogy, aki korrupciós ügyet tárna fel, még várjon egy kicsit. De nem akarom elhallgatni az eredményeket, volt október végén ezügyben egy workshop, az OECD részvételével.

Az idei fesztivált pénteken tartottuk,  konfenciával, mobilapp versennyel és Balkan Fanatik koncerttel, a rendezvényen most Handó Tünde, Rétvári Bence és Péterfalvi Attila képviselték azt az oldalt, amelyik hatalmánál fogva sokat tud tenni a korrupció ellen.

Fel is sorolódott minden, amit a kormány valaha tett, az is, amit az előzők nem tettek meg, majd vasárnapra a Fidesz szóvivője megállapította, remek a helyzet, hiszen a csehek és a litvánok is rosszabbul végeztek Magyarországnál a TI korrupció érzékelési indexén. Én meg tudok 45 országot, amelyek jobban végeztek nálunk, esetleg nézzünk körül arrafelé is.

Mert a helyzet egyáltalán nem olyan jó, és nem térek ki részletesen a state capture-re, de azért a mai hírekből csak kiemelném az erre utaló két apró momentumot. Miskolcon utat aszfaltoznak az alpolgármesternek és a parlamenti képviselőnek, és újabb politikus fog átülni a parlamenti frakcióból független alkotmánybírónak. Lehet, hogy a csehek ennél is rosszabbak (Szomália is, mégsem akarunk ott élni), de jelzem, ez így nagyon nincs jól! Sőt erre mondják, hogy ha megfelelő emberek ülnek a megfelelő helyeken, tényleg nincs szükség vesztegetésekre.

És még jelezném, hogy az új választási törvény értelmében az fog szavazni, aki regisztrál, az fog regisztrálni, akit elérnek a versengő pártok, azok fognak embereket elérni, akik kampányolhatnak, márpedig ez csak a közmédiának és a "civil" szervezeteknek lehetséges a regisztráció időszakában, hiszen az nem minősül hivatalos kampányidőszaknak. Innen azt hiszem, már mindenki számára világos, hogy megindulnak a rejtett pénzek minden oldalon, és aki hatalomra kerül, majd okosan viszonozza a titkos szívességeket. Persze, értem én, hogy majd a nyomtatott médiahirdetések árait nyilvánosságra kell hozni, és ez némi átláthatóságot visz a rendszerbe. De mi a helyzet az óriásplakátokkal? Azok sem olcsók, hacsak nem ingyen kapja az ember, és majd az adófizetők állják későbbi állami megrendelések formájában. Vagy a kereskedelmi médiával, ahol ki tudja, ki kampányol majd és hogyan, a regisztráció alatt. Érdemes lett volna maradni kicsit még a fesztiválon, és meghallgatni azt az előadást, amelyik a médiapiac felosztását taglalta, ki nem mondva ugyan, de két névvel fémjelezve az állami megrendelések 80, igen, nyolcvan százalékát.

Kétségkívül vannak erényei az egyelőre meg nem valósuló antikorrupciós kormányprogramnak, de ha valaki felelős politikus, tudja, hogy az összes intézkedés kiváló megvalósítása sem töri meg azt a bizonyos state capture-t, mert ahhoz bizony politikai akarat kellene. Az pedig hiányzik, így mindennél fontosabb, hogy az állampolgárok kényszerítsék ki azt.

Ha a Balkan Fanatikon vagy mobilapplikációkon keresztül, akkor úgy, rajtunk nem fog múlni!




(Alexa Noémi)

A kormany.hu információi szerint folyamatosan történnek intézkedések antikorrupciós intézkedések.

November elején például korrupció ellenes együttműködési és egyetértési nyilatkozatot írt alá Magyarország Kínával, nem mondom, hogy régóta szükségét éreztük volna ennek az intézkedésnek. Jóval hasznosabbnak tűnnek a közérdekű bejelentők védelme érdekében októberben tett lépések, csak az nem világos, hogy mikor lesz eredményük. Augusztusban kiderült, hogy eredményes volt az elszámoltatás, a vizsgált ügyek kb. 5%-ában indult nyomozás. Júliusban a thai delegációval is egyeztetett a kormány a korrupció ellenes intézkedésekről. Ideje lesz felhívnom az ázsiai kollégákat, hátha kiderül, mitől olyan fontos Magyarország számára ez a régió antikorrupciós szempontból.

A nyári szezon sűrű volt, etikai kódex készült a hírek szerint (a mai napig nem nyilvános) és Magyarország bejelentette, hogy csatlakozik a Nyílt Kormányztai Együttműködéshez. Júniusban a TI jelentésére reagált a kormány, idézem: "Az elmúlt húsz évben soha nem tettek összesen annyit magyar kormányok a korrupció megelőzésére, visszaszorítására és számon kérésre, mint a jelenlegi Kormány az elmúlt két évben. Sajnálattal vesszük tudomásul, hogy ez a tény kimaradt a szervezet jelentéséből, így a megállapításai nagy részével sem lehet egyetérteni."

A fenti lista is bizonyítja, hogy rengeteget tesz a kormány a korrupció megfékezéséért, éppen ezért nem értem, hogy épp a kormány által elfogadott antikorrupciós kormányprogram végrehajtása miért csúszik jelentősen. A vállalt feladatokból az elmúlt fél évben egy sem teljesült határidőre.

Rákérdeztünk persze a tárcánál, hogy állnak az ügyek,

sajnos négy hét alatt nem érkezett válasz a megkeresésre.

Az ügyek pedig így állnak:

és csak bízni tudunk abban, hogy kicsit jobban fókuszál majd a kormány a saját vállalásai végrehajtására, mint az ázsiai kapcsolatokra.

A múlt héten megszavazták a módosító indítványokat, így jó az esély, hogy a héten véglegessé válik az új szabályozás a választási eljárásokról. Felmerül sok kérdés a dologgal kapcsolatban, például, hogy miért épp a választási szerveken módosítunk, amelyek működését eddig jóval kevesebb kritika érte, mint pl. a pártokét, de most koncentrálnék a kedvenc témámra, a kampányfinanszírozásra.

Még nem világos ugyan, hogy pontosan mi a kormánykoalíció elképzelése az új, átlátható párt- és kampányfinanszírozási rendről, ebben a törvényben már látszik egy-egy irány. A választási kampány finanszírozásával a fő gond az, hogy nem látjuk, kik pénzelik a pártokat, milyen érdekcsoportok állnak mögöttük. A jó rendszer ezeknek a forrásoknak a nyilvánosságát biztosítja. Ezen kívül érdemes még limitálni a hozzájárulásokat és a költéseket, valamint mindezt ellenőrizni, és szankciókat (komolyakat) bevezetni, ha megszegik a törvényt. Épp ezért monitorozta a TI a kampányköltéseket, szervezett egyeztetéseket külföldi és hazai szakértőkkel, és koordinálta a parlamenti pártok egyeztetését az új rendszer alapelveiről.

Az általános elvek mellett azonban nézzük a mostani szabályozás alapján kirajzolódó irányokat! Ezekkel a legfőbb probléma az, hogy az átláthatóság erősítése nem mehet az esélyegyenlőség rovására. Különben minek a választási kampány? Nem nagyon tudok olyan, a költések nyilvánosságát biztosító eszközt, ami sértené az induló pártok esélyegyenlőségét. Viszont a kampányeszközök korlátozása éppen ilyen eszköz. Ha betiltjuk a kampányolást a kereskedelmi médiumokban és az interneten, akkor azok a pártok, amelyek itt szólítják meg a választóikat, sokkal nehezebben tudják eljuttatni a saját üzeneteiket. A kereskedelmi médiumokban való kampányolás betiltása mellett a fő érv általában az, hogy drága mulatság, jobb az olcsóbb kampány. Tényleg drága, de ettől még egy eszköz a sok közül a választók tájékoztatására. A lényeg az lenne, hogy lássuk: ki mennyiért veszi a hirdetéseket és miből. Az internetes felületeken történő hirdetések tiltására még ez az érv sem igaz, így nehéz más indokot mögé látni, mint azt, hogy ez az ilyen fórumokon sikeres pártok lehetőségeinek korlátozása.

A körvonalazódó szabályozásban pozitív fejlemény ugyanakkor a kampányidőszak rövidítése, célszerű lesz majd szankcionálni a kampányidőszakon kívüli kampányolást.

A kampánycsend megtartása a XXI. században szerintem nehezen értelmezhető, de nem ettől igazán korrupt a rendszer, hanem a bevételek és kiadások átláthatatlanságától. Papcsák Ferenc egy múlt heti rendezvényen jelezte, hogy szívesen veszi a TI közreműködését a párt- és kampányfinanszírozás reformjában. Rogán Antal válaszolt is a megkeresésemre, majd akkor lesz egyeztetés, ha eljön az ideje. A sajtóhírek alapján számomra nem világos, mennyire tartja a parlamenti pártok által tavasszal kijelölt irányt a kormánykoalíció.

A Transparency International Magyarország pályázata

Mit várunk?

A pályázatra olyan Android platformra készített mobiltelefon applikációkat várunk, amelyek

• népszerűsítik az üzenetet, hogy a korrupció ellen tenni kell
• felhívják a figyelmet a problémára és a korrupció káros hatásaira
• segítséget nyújtanak a korrupció elleni küzdelemben
• minden egyéb kreatív megoldást várunk (játékot vagy egyéb applikációt egyaránt), ami a témához kapcsolódik!

Mik a pályázás feltételei?

Bárki pályázhat, Android mobiltelefonra készített applikációval. Az applikáció működőképes legyen Andorid 2.1-es verziószám felett.  Egy pályázó több pályaművet is beadhat.

Az applikációba kötelező beépíteni:

• TI BÁZIS logót (http://www.transparency.hu/uploads/docs/bazislogo_final.pdf )
• TI BÁZIS Facebook linket (https://www.facebook.com/TransparencyInternationalBazis )

Nem kötelező, csak javasolt modulok beépítése:

• Játék jellegű funkciók beépítése
• Telefon GPS funkciójának használata
• Térképre rajzolás lehetősége
• Trend-mutatás
• Infografikus megjelenítés
• TI anyagainak használata (http://www.transparency.hu/TEMAK )
• RSS hírcsatornák használata
• Social media összeköttetés
• Kétnyelvű (angol, magyar) applikáció előny
  
  

Hogyan adhatom be a pályázatot?

Az applikáció teljes anyagát csatolt file-ként e-mail mellékletben küldd el a bazis@transparency.hu címre!

Meddig kell leadni a pályázati anyagot?

2012. december 2-ig beérkezett pályaműveket fogadjuk el.

Díjazás:

1. díj:  500.000 Ft
2. díj:  300.000 Ft
3. díj:  100.000 Ft

Egyéb meglepetés ajándékok várnak rátok a Telenor és a Kreatív Csoport felajánlásából!

A díjátadásra és a nyertes applikációk bemutatására 2012. december 7-én, a Korrupcióellenes Világnap alkalmából megrendezésre kerülő „Átláccó Fesztiválon” kerül sor, az A38 Hajón.

Ha a pályázattal kapcsolatban további kérdésed van, írj a bazis@transparency.hu e-mail címre!

Adatkezelés, szerzői- személyiségi jogok:

A pályázó a pályamű beadásával hozzájárul nevének a pályázattal kapcsolatos nyilvánosságra hozatalához.

Pályázni kizárólag olyan művekkel lehet, amelyeknek egyedüli és kizárólagos szerzője a pályázó, továbbá nem sértik harmadik személyek személyhez fűződő jogait (Az alkotóközösség is egy pályázónak számít.) Amennyiben a beadott művek mégis más személyek szerzői vagy egyéb személyhez fűződő jogait megsértik, akkor az abból fakadó bármilyen igény tekintetében a pályázó teljes jogi felelősséggel tartozik, és köteles a kiírót mindennemű jogi igény érvényesítése alól mentesíteni.

Mindenki csak a saját maga által készített művekkel pályázhat. Automatikusan, indoklás nélkül kizárjuk a pályázatból azokat a pályázókat, akik a közerkölcs megsértésére alkalmas, megbotránkoztató, vagy faji, etnikai, vallási, világnézeti szempontból gyűlöletkeltésre alkalmas műveket küldenek be és az ilyen tartalmú applikációkat figyelmeztetés nélkül töröljük.

 A Pályázó a művek elküldésével automatikusan és ingyenesen engedélyezi, hogy

 - pályázatát a Transparency International Magyarország honlapján, facebook oldalán, publikációkban, kiadványokban, egyéb online felületein közzétegye;

- a pályaművek a Transparency International Magyarország rendezvényein a nyilvánosság számára megtekinthetők legyenek;

- a nyertes pályaműveket a Transparency International Magyarország további kampányai keretében használhassa, terjeszthesse;

- a Transparency International Magyarország a pályamű bemutatása során biztosítja, hogy a pályázó neve fel legyen tüntetve;

- a nyertes applikációkra a Transparency International Magyarország kizárólagos használati jogot szerez.

A nyertes pályázó köteles az applikáció minden elemét átadni forráskóddal együtt, a Transparency International Magyarország számára.

Lázár János
államtitkár
Miniszterelnökség

Tisztelt Államtitkár Úr!

A Transparency InternationaI Magyarország Alapítvány (TI) átfogó helyzetelemzést készített Magyarországon az állami intézményrendszer átláthatóságáról, elszámoltathatóságáról. Az ún. Nemzeti Integritás Tanulmány (National Integrity System – NIS) célja, hogy a korrupciós helyzetek kialakulását lehetővé tevő jogszabályi hiányosságokat és gyakorlati hibákat azonosítsuk, és orvoslásukra javaslatokat fogalmazzunk meg.

A nemzetközi módszertanon alapuló kutatás kimutatta, hogy a ’Választási szervek’ a hazai intézményrendszer legerősebb pillérei, míg a ’Politikai pártok’ a leggyengébbek közé tartoznak.

A tanulmány megállapítja, hogy a választási testületek tevékenysége és működése nemcsak a jogi előírásoknak felel meg, hanem információt is közvetít az állampolgárok számára a gyakorlatban, ami meghaladja az előzetes várakozásokat. A választási szervek átalakítására vonatkozó törvényjavaslatban tervezett intézkedések felvetik annak lehetőségét, hogy újabb – eddig jól működő – kontrollintézmény függetlensége sérüljön.

A pártfinanszírozás 1989-ben kialakított szabályai és érdemben azóta változatlan gyakorlata mára a politikai rendszer demokratikus és elszámoltatható működésének jelentős akadályává váltak. A jelenlegi párt- és kampányfinanszírozási szabályokat nem lehet tisztességesen és átláthatóan alkalmazni. A pártok nem tudnak a közvélemény számára is elfogadható, hiteles választ adni arra az alapvető kérdésre, hogy honnan származik a választási kampányaik és a működésük finanszírozására fordított pénz, és azt miként használják fel.

A pártfinanszírozás új rendszerére vonatkozó alapelvekben a parlamenti pártok megegyeztek a Transparency International segítségével 2012 áprilisában. Az elvek kialakítását számos, magas színvonalú, nemzetközi tapasztalatokat is figyelembe vevő szakmai tanulmány, valamint éveken át tartó magas szintű egyeztetések előzték meg. Tekintettel az alapelvek szakmai megalapozottságára és széles körű politikai támogatására, meggyőződésünk, hogy csupán ezen alapelvek mentén, ezek követésével alakítható ki átlátható és számon kérhető szabályozás. Amennyiben a kormány eltér a lefektetett alapelvektől, felmerül a kérdés, vajon valóban az átláthatóság megteremtése-e a célja.

A pártfinanszírozás Magyarországon kulcskérdés a korrupció és a versenyképesség szempontjából, ezért a TI kénytelen megdöbbenését kifejezésre juttatni a kormány ezen a téren tett ellentmondásos kijelentései, valamint az eddig kidolgozott szakmai anyagok figyelmen kívül hagyása miatt.

Tisztelt Államtitkár Úr! A Transparency International Magyarország nyomatékosan kéri, hogy a kormány a pártfinanszírozás átláthatóvá tételére összpontosítson, és tartsa magát az ezzel összefüggésben idén áprilisban valamennyi parlamenti párt által elfogadott alapelvekhez.

Tájékoztatom arról, hogy jelen levél a www.transparency.hu honlapon is megjelenik.

Budapest, 2012. október 10.

Tisztelettel:

Dr. Alexa Noémi
ügyvezető igazgató

Amikor Tausz kolléga májusban elment a TI Titkárságához dolgozni, pár hét után lelkesen mondta, hogy részt vett egy Hackathonon, ami olyan, hogy IT fejlesztők 24 órán át összezárva egy problémára keresnek informatikai megoldást. Például amin ő volt, egy facebook applikációt fejlesztettek, amivel bárki könnyen tud fotókat küldeni, ha korrupciós helyzettel találkozik úgy, hogy nem lehet felfedni ki volt a beküldő. Itt mi csak hüledeztünk, milyen fejlettek ott Berlinben, míg bennünk még élénken élt a régebbi informatikusunk mondata, miszerint azért nem működik a wifi, mert lassú az irodában a levegő.

És akkor tessék, ma meg együtt indítunk Hackathont a Kitchen Budapesttel és a berlini Titkársággal. A cél, hogy a fiatalok számára fejlesszünk olyan eszközöket, amelyek segítik őket korrupciós helyzetek felismerésében, megakadályozásában. Az Ifjúság és korrupció című kutatásunk szerint ugyanis a fiatalok nagy része szívesen tenne a visszaélések ellen, de nem tudják, mik a lehetőségeik.

Márpedig, az internet és az ahhoz kapcsolódó technológia aranybánya a korrupció ellen, hiszen a nyilvánosság révén hatalmas a megelőző ereje. Ha például minden közpénzből finanszírozott szerződés megjelenne egy kereshető adatbázisban, és nem pdf dokumentumban az önkormányzat honlapján sok kattintás után, valószínűleg kisebb lenne az esélye annak, hogy a polgármester a saját bt-jével köt szerződést tanácsadásra. Nagy Britanniában a képviselők költségtérítése körül kialakult botrány után jelent meg a költéseket nyomon követő internetes adatbázis, így már kínosabb volt kerti csapra elszámolni a pénzt. A K-monitorral és a TASZ-szal közösen lassan elkészül a sok közbeszerzési, cégbírósági és egyéb adatot összekötő megaadatbázisunk, a Háló.

Az adatbázisokon kívül nagy lehetőség még az internet arra, hogy egy-egy beruházást, fejlesztést vagy kampányok költéseit monitorozzuk, akár a saját lakóhelyünkön. És persze arra, hogy okos kutatások eredményeit szemléletesen bemutassuk. Mint a korrupció érzékelési indexet, ezzel az interaktív térképpel:

Holnap este megtudjuk, mire jutnak 24 óra alatt a fejlesztőkből, designerekből és korrupcióhoz értő emberekből álló csapatok, és ki nyeri az 1000 eurós díjat. Lehet jönni, nézni, segíteni, részt venni!

a címe ennek a blognak, meg egy egész nemzetközi kampánynak, ami azt tűzte ki célul világszerte, hogy nyissuk fel az emberek szemét: lehet korrupció nélkül is élni.

Ez egyben koncepcióváltást is jelentett a Transparency International (TI)  berkein belül, a hagyományosan a döntéshozókkal kommunikáló civil szervezet maga is felébredt, és rájött, hogy akkor tud hatékony lenni, ha olyan eszközöket állít elő, amelyekkel az emberek nagy része képes fellépni a korrupció ellen. Így aztán, a TI 2015-ös stratégiájának középpontjában az emberek állnak.

Nem mintha ez teljesen újdonság lenne, hiszen sok országban működik jogsegélyszolgálat, az örmény kollégák rendszeresen szerveznek tüntetéseket, mi is tartunk előadásokat mindenfelé, sőt, a kampányköltések monitorozását szinte kizárólag önkéntesekkel végeztük. Mégis, a stratégia nagy lépés afelé, hogy mindezt tudatosabban tegyük. Olyan eszközöket fejlesszünk, amelyek segítségével a magyar állampolgárok képesek egyszerűen és hatékonyan számonkérni a döntéshozóikat, felismerni és jelenteni korrupciós helyzeteket, és tudatosan dönteni, amikor választásokra kerül sor.

Mi itthon úgy gondoltuk, hogy első lépésként igyekszünk minél több fiatalt elérni. A célcsoport mellett az ifjúság körében végzett felmérésünk lesújtó eredményei alapján döntöttünk. Amint kialakul egy kellőképpen számos Bázis, szeretnénk bevonni a tagjait a munkánkba és a már itthon is rendelkezésre álló eszközöket általuk is terjeszteni, használni.

És akkor jött az ötlet, amit én az utóbbi években eddig mindig mereven elutasítottam: menjünk a Szigetre. Nagyon szeretem a Szigetet, amióta csak létezik, egyetlen évben nem látogattam ki, amikor még túl pici babával voltam otthon. De a Sziget arra való, hogy szórakozzunk, nem pedig korrupcióellenes kérdőívek kitöltésére egy-egy kínosan kevés résztvevővel zajló beszélgetéssel megspékelve. Az idén viszont kemény munkával - és egy jó ötlettel - meggyőztek. Olyannyira, hogy együttműködést kezdtünk a Sziget Szervezőirodával, és a Szigeten kívül a Balaton Soundra is megyünk.

Az ötlet angolul Big Splash, magyarul szimplán Nagyfröccs. A lényege a vízicsata. Azért lesz korrupciós kvíz is Ipadeken. A regisztrációs kvíz után pedig indulhat a harc, ami úgy néz majd ki, mint egy számháború. Ennek következtében az irodában halomban állnak a vízipisztolyok, matracok és úszógumik. Mondta is a brit nagykövet a pénteki sajtótájékoztatón (linken jó fotók!), vízipisztollyal a kezében, hogy nem gondolta volna, hogy fegyverrel a kezében fog állni a Szabadság téren.

Ez most a nyár fő attrakciója egy-két szakmai anyagon kívül, mint például holnap jelentetjük meg nagy cégek átláthatósági világrangsorát, július végén pedig a visegrádi országok korrupciós helyzetét összehasonlító tanulmányunkat.

Izgulunk, hogy lesz-e kedvük így is szórakozni a fesztiválozóknak, hogy milyen lesz a sok nem alvás. És persze azért, hogy mindezek hatására jövőre megsokszorozódnak-e a bejelentések a jogsegélyszolgálatunknál, nő-e az igény a közbeszerzések monitorozását segítő integritási megállapodások alkalmazására és ha nem is jövőre, de pár éven belül kialakul-e egy olyan tudatos réteg, amelyik képes kikényszeríteni egy tisztességes pártfinanszírozási szabályozást.

És a végére egy kis kedvcsináló történet a TI munkájához való csatlakozás hasznosságáról: Ella (Salgó, projekt menedzser) és Zsolt (Németh, ügyvéd) ennek a kampányfilmnek a forgatásán ismerkedtek meg tavaly,

szombaton házasodnak. Sok boldogságot Nekik!!!!

A világ több mint 100 országában működik Transparency International helyi szervezet. Ezek mind szakmailag, mind anyagilag függetlenek a berlini Titkárságtól. A Titkárság feladata azon túl, hogy eszközöket dolgoznak ki és  kutatásokat végeznek, hogy biztosítsa az információáramlást a sok tagszervezet között. Az európaiak általában évente kétszer találkoznak, ennek kapcsán jártunk a múlt héten Berlinben.

Ültem a közérdekű bejelentők védelméről tartott workshopon, hallgattam, hogy Portugáliában és Dániában például nincs erre vonatkozó jogszabály, míg Lettországban és Luxemburgban van. És hogy Gröndlandon meg Lettországban annyira kevesen laknak, hogy ha nem védik megfelelően a bejelentőket, nem csak saját magukat, hanem az egész családjuk egzisztenciáját veszélybe sodorhatják. A workshop közben persze olvasgattam a neten ezt-azt, és szembe jött a hatvani kórház története. Nem korrupciós ügy, de kiválóan mutatja, milyen egy közérdekű bejelentő karrierje egy olyan országban, ahol ennek se megfelelő szabályozása, se kultúrája nincs.

Röviden: a kórház szakembere hiányolja a higiéniai előírások betartását a nőgyógyászati kisműtőben, ezt jelzi a szakmai igazgatónak. Pár nap múlva felmondanak neki, ő tovább megy, végül az illetékes tárca is ellenőrzést tart a kórházban. Mindent rendben találnak (nem a kisműtőt nézik). Majd megjelennek a cikkek arról, hogy a bejelentést tevő szakember bosszúálló, őrült, stb.

Hogy valójában mi a helyzet, sose tudjuk meg, mert Magyarországon nem létezik olyan szerv, amelyik valóban alaposan és függetlenül kivizsgálja a bejelentést, és ha igaz az állítás, valódi védelmet biztosítana a bejelentőnek. Mi a korrupciós ügyekre fókuszálunk, tehát, az a vágyunk, hogy ha valaki korrupciót tapasztal és bejelentést tesz, védelemben részesüljön. A korrupciót tapasztaló magyarok 90%-a nem tesz bejelentést, mert fél, hogy retorzió éri, és mert nem hiszi, hogy bárki kivizsgálná. A közérdekű bejelentőket elvileg a Büntető Törvénykönyv védi, mivel 257. §-ában kimondja, hogy aki közérdekű bejelentés miatt a bejelentővel szemben hátrányos intézkedést tesz, vétséget követ el. Ugyanakkor a statisztikák azt mutatják, hogy az utóbbi években egyáltalán nem indult bírósági eljárás ezen paragrafus alapján, ami jól jelzi a rendszer problémáit.

Pedig az angolszász országok szerint jóval olcsóbb a bejelentőket védeni, mint a belső ellenőrzési osztályokat fenntartani. A kormány antikorrupciós programja elvileg kezeli majd a kérdést szeptember táján, ezért is jó, ha már előre gondolkodunk. Milyen intézményrendszer lenne képes megvédeni a bejelentőt? És leginkább, mi kellene a kultúraváltáshoz, azaz, hogy a bejelentőben ne besúgót lássunk?

Angliában sem ment könnyen. Úgy lett védelem és jogszabály, hogy rengeteg ember meghalt, amikor elsüllyedt egy komp, összeütköztek vonatok és felrobbant egy olajtorony. Egyik esetében sem mertek jelenteni, de erre csak a vizsgáló bizottságok derítettek fényt utólag. És akkor hoztak egy jogszabályt (1998-at írunk), ami elég tág kereteket szab, hatékony védelmi eljárásokkal. Ott beleférne a védelembe a hatvani bejelentő esete is, nem csak korrupciós ügyek.

Hogy nálunk mi fér majd a jogi keretek közé, elvileg szeptember 30-ig kiderül. A kormány ekkorra ígérte magának és nekünk az antikorrupciós kormányprogramban, hogy megfelelő kereteket biztosít a közérdekű bejelentőknek (szerintem csúszás lesz). De hogy a kultúraváltás mikorra történik meg, az attól függ, hogy egy-egy nagyobb korrupciós ügyet sikerül-e így leleplezni, vagy a vizsgálatkor kiderül-e, hogy a kár megelőzhető lett volna, ha nem rettegnek a tanúk egzisztenciájuk elveszítésétől.

Az ÁSZ-nak igaza van. Hack Pétert kevesen tartják függetlennek, mert 2002-ig aktív politikus volt. Akárcsak az ÁSZ elnökét. Eddig a hasonlóság, amire az ÁSZ a kritikáját alapozza. A különbség, hogy az ÁSZ elnöke még utána is politizált. Konkrétan, 1991 óta minden pozícióját a Fidesznek köszönheti, beleértve az ÁSZ elnökséget. Különbség még, hogy sem Hack Péterben, sem a Transparency Internationalben soha nem merült fel az a gondolat, hogy ő a szervezet elnöke legyen. Akármilyen jól végezné a dolgát, hiteltelenné tenné mindannyiunk munkáját.

Hack Péter vezette a TI integritás kutatását, azaz, koordinált egy száz főt számláló kutatói csapatot. Munkáját a magyar TI munkatársán kívül egy tíz főből álló Tanácsadó Testület, egy külső bíráló, valamint a TI berlini Titkársága ellenőrizte.

Az ÁSZ elnökét ezzel szemben (elvileg) nem ellenőrzi senki. Sőt. Ő felel a pártok (beleértve a Fideszt, amelynek megválasztásáig aktív politikusa volt) pénzügyeinek ellenőrzéséért. Remélem, így már érthető, miért látjuk problematikusnak, hogy az ÁSZ-t pártpolitikus vezeti.

Vannak pozíciók, ahova nem való pártpolitikus (vagy annak közeli hozzátartozója). A kutatásvezető nem ilyen, mert van fölötte kontroll. A független intézmények vezetői széke viszont ilyen. Nem olyan bonyolult ez az antikorrupció.

És akkor, amiről valóban írni szeretnék.

Brüsszelben mutattuk be múlt szerdán az összeurópai integritás tanulmányt. Hatalmas projektet zártunk ezzel, 25 tagállamban, nemzetközi módszertan használatával elemeztük az országok integritás rendszerét, és készítettünk egy összehasonlító tanulmányt. A tagszervezeteken kívül a brüsszeli TI iroda és a berlini Titkárság is óriási munkát végzett. Az Európai Parlamentben tartott sajtótájékoztatón, azon kívül, hogy bemutatta Cobus (de Swardt, TI nemzetközi ügyvezető) az egész EU-ra vonatkozó főbb megállapításokat, pár ország példáján keresztül felhívtuk a figyelmet egy-egy problémára, ami az egész uniót érintheti. Az egyik ilyen ország Magyarország volt, így kerültem én Brüsszelbe. Pusztán azért, hogy sokadik magyarként elmenjek Brüsszelbe elmondani a hazai helyzetet, amitől az egész nemzetközi média amúgy is hangos, egészen biztos, hogy nem fizettek volna nekem egy repülőjegyet.

A beszédem itt letölthető (Attacking public interest c. file), de összefoglalom nagyon röviden.

Akárcsak az EU egészében, Magyarországon is baj van a pártokkal és finanszírozásukkal, nincs lobbiszabályozás és a választások szervezése, akárcsak Európában rendben van nálunk is. Ami számunkra újdonság, a kontrollintézmények függetlenségének megkérdőjelezhetősége, pl. ÁSZ, igazságszolgáltatás, alkotmánybírák, NMHH, illetve a jogalkotás még átláthatatlanabbá válása. Ez pedig azt jelzi, hogy az állam érdekcsoportok fogságába került, ld. még state capture.  Mindemellett vannak pozitív fejlemények, úgymint antikorrupciós kormányprogram, OGP csatlakozás és az ügyészség megerősítése. Magyarországot nagyon súlyosan érintette a válság, már 2008-ban, 2007 és 2013 között pedig 26,4 md euró uniós forrást kapunk, ami a meggyengült intézményrendszer következtében nem biztos, hogy az eredeti cél szerint kerül felhasználásra.

És hogy mit tanulhat az EU a magyar példából? Szerintem, azt, hogy azok az országok, ahol a pénzügyi és gazdasági válság hasonlóan súlyos következményekkel járt, mint nálunk, és politikai változások elé néznek, könnyen lehet, hogy hasonló pályát futnak be. És akkor hiába ad mindenféle mentőcsomagot az EU, a state capture az a modell, ami jó eséllyel magát a mentőcsomagot is elnyeli. Tehát, ha meg akarják menteni az eurozónát, akkor a gazdasági és pénzügyi mutatókon túl, az uniónak az állami intézményrendszer integritási fokát is számon kell kérnie a tagállamain, különben nincs az a német adófizetői eurómennyiség, ami ezeket az országokat és velük együtt az eurót kihúzná a válságból.

Ez szorosabb kontrollt, ha akarjuk, az integráció egy magasabb fokát jelenti. Nem biztos, hogy ezt akarjuk, vagy ez a jó megoldás. De ha nincs ez a fajta uniós szintű számonkérés, akkor nem sok az esély a válságból való kilábalásra. Nos, ez volt a beszéd lényege, sajnos, az MTI számára ez a rész már nem volt érdekes, a kormány pedig az MTI-ből értesült, majd reagált.

Pedig annyival hasznosabb lenne, ha ilyen típusú, szakmai, tartalmi dolgokról vitatkoznánk a nyilvánosság előtt. Például, aki ezt a posztot olvassa, mit gondol? Érdemes bármennyi eurócentet fektetni az eurózóna megmentésébe a jelenlegi uniós intézményi keretek között?

Agyalok egy ideje, hogyan lenne érdemes összefoglalni az elmúlt hetek eseményeit. Írjak arról, hogy hogyan éljük meg a káoszt az irodában? Hogy hányszor foglalja át Dia (Sebestyén, irodavezető) a hotelt, telefonál a képviselők asszisztenseinek ezredszer is? Vagy arról, hogy milyen, amikor egy békésnek induló péntek felborul, jönnek a TV stábok és Ádámnak (Földes, jogi igazgató) esélye nincs mást csinálnia, mint nyilatkoznia a pártok állami támogatásáról? Vagy arról, hogy engem ez a káosz mennyire kihoz a sodromból?

Inkább megpróbálok tényszerű lenni és a személyes véleményemet visszafogottan jelezni.

Április 4-én a parlamenti pártok aláírtak egy nyilatkozatot a párt- és kampányfinanszírozás alapelveiről. Ebben többek között vállalták, hogy a tavaszi ülésszakban törvényjavaslatot nyújtanak be, és rögzítették, hogy a pártok költségvetési támogatásban is részesülnek. A megbeszélésen abban maradtunk, hogy május végéig törvényszöveg készül. A TI vállalta az egyeztetések koordinációját mindaddig, amíg azok a vállalt alapelvek szerint történnek. Az első egyeztetést május közepére terveztük, hogy a kérdéses pontok hosszú listájáról minden pártnak legyen ideje kialakítani a saját álláspontját.

A május 14-ére tervezett egyeztetés előtti napon megállás nélkül kerestük Lázár János és Gulyás Gergely titkárságát, ők vettek eddig részt a tárgyalásokon. Gulyás Gergely jelezte, nem tud jönni. A frakcióvezetői irodától nem kaptunk választ, más se jelentkezett a Fidesztől, hogy jönne. Mivel nem láttuk értelmét, hogy egy kétharmados törvényről a kétharmad birtokosa nélkül egyeztessünk, a rendezvényt lemondtuk. Másnap Papcsák Ferenc állítólag megjelent a helyszínen, nem értve, hogy miért marad el a megbeszélés.

Kértük a frakcióvezetőt, hogy erősítsünk a kommunikáción. Így is lett, a május 25-ére összehívott újabb megbeszélésen való részvételét minden párt, így a Fidesz is időben visszaigazolta. Egy nappal az egyeztetés előtt a Fidesz jelezte, mégsem jó nekik az időpont, mert a KDNP is szeretne részt venni (eddig őket a Fidesz képviselte), és ők nem érnek rá. Nélkülük a Fidesz sem jön; újra elmarad az egyeztetés.

A KDNP részvételi szándéka gondolom összefügg azzal a ténnyel, hogy május 17-én a miniszterelnök bejelentette, hogy megvonná a pártok költségvetési támogatását. Ez a javaslat épp ellentétes a nyilatkozatban foglalt 6. alapelvvel, amely szerint "Biztosítani kell, hogy a pártok működésükhöz szükséges minimális forrásokat állami támogatásként kapják meg, ám a túlzott állami függőséget el kell kerülni".

A fenti történéseket nagyon igyekszem úgy értelmezni, hogy a pártfinanszírozás ügye pusztán logisztikai nehézségek áldozata és a kormánypártok számára az átláthatóság és számonkérhetőség biztosítása továbbra is prioritás. Igyekszem, de nem megy. Ha május végéig egy olyan időpontot sem lehet összehozni, ami minden pártnak megfelel, akkor nem tudom elképzelni, hogy lenne esély tartalmi kérdésekben megállapodni.

Vajon a parlamenti munka is hasonló szervezettséggel folyik? Vagy csak a pártfinanszírozás ügye ennyire mostoha? Jobb ebbe nem belegondolni.

Mindenki tanulta történelemből, hogy a hatalmi ágak szétválasztása arra jó, hogy önkényuralmat akadályozzon meg. (Még én is elsajátítottam, pedig nagyon nem volt kedvenc tárgyam, szegény Máthé Pali bácsi - híresen jó történelem tanár volt - sokat kínlódott velem).

Nem, nem és nem. Nem gondolom, hogy bárkinek haszna lenne a mindenkori kormánytöbbség klientúraépítéséből (na jó, a mindenkori kormánynak és klienseinek rövid távon igen). Sőt, meggyőződésem, hogy a klientúra építés átláthatatlansága - akármilyen nemzeti érdek védelmében történik - kiszámíthatatlanná teszi a nem kliensek számára az üzleti környezetet, ezáltal korlátozza a tisztességes versenyt és csökkenti a gazdasági növekedés, valamint a közpénzek hatékony felhasználásának esélyét. És máris annyi a nemzeti érdeknek.

A klientúra építés lényege, hogy a mindenkori kormány a hozzá közel álló üzleti köröknek kedvez. Török Gábor szerint ez hasznos is lehet, hogy ha a célja az, „hogy azok később az állam segítsége (megrendelése) nélkül is” boldoguljanak. Ha jól értem, akkor azért, mert ezáltal kiépül egy jól működő vállalkozói kör, ami fellendítheti a gazdaságot. Akkor Magyarországon két jól működő vállalkozói körnek kellene lennie, mert klientúra építésben aktív mindkét politikai oldal.

A gazdaságot tényleg jól működő vállalkozások tudják fellendíteni, viszont a jól működő cégek versenyképesek, mégpedig a piacon és nem kormányszimpátiában. Abban a pillanatban, hogy a politikai kötődés, és nem egy jól definiált üzleti terv a kedvezményezettek kiválasztási kritériuma, torzul a verseny, ami nem segíti elő a növekedést.

A klientúra építés legnagyobb kockázata viszont nem is a rosszul elköltött adóforintokban rejlik, hanem abban, hogy azon keresztül vezet az út a sokat emlegetett state capture-höz. A gazdasági és politikai elit összefonódásának a state capture a klientúra építésnél valóban magasabb szintje, amit akkor lehet megugrani, ha megvannak az alapok: baráti cégeknek, baráti megrendelések. Így már nem is kell sajnálkoznunk azokon az adatokon, hogy 2010-ben a közbeszerzések 54%-ában, 2011-ben 49%-ában egyetlen ajánlattevő volt, és nyert. Lehet, hogy éppen ezek a cégek fogják fellendíteni a gazdaságot, amikor majd már nem lesz szükségük állami megrendelésekre. És ha hatalomváltás történik, akkor a most másik ötven százalékon osztozó cégek kerülnek az egyetlen ajánlattevős oldalra. Így megy ez.

Abban egyébként egyetértek, hogy ha már klientúra építés zajlik, akkor jobb, ha ezt kimondja a mindenkori kormány, és nem kell babrálni mindenféle trükkökkel a baráti megrendelések elintézéséhez. Félreértés ne essék, nem csak a mostani kormányról beszélek. Az a tény, hogy ez más országokban is előfordul, nem hiszem, hogy igazolná, hogy ez a helyes út a gazdasági növekedés elindítására. Vannak országok, ahol, ha ilyen típusú botrány tör ki, politikai bukás a következménye.

A fiatalok 80%-a azt gondolja, nem éri meg becsületesnek lenni Magyarországon. Az 1000 fős mintán tavaly év végén végzett kutatásnak vannak pozitívabb megállapításai is, mint például, hogy nagyjából ugyanennyi 19 és 26 év közötti fiatal utasítja el a korrupciót.

Mindez a gyakorlatban valószínűleg azt jelenti, hogy ha van rá lehetőség, akkor inkább a tisztességes utat választják, de a pillanatnyi családi érdek úgy kívánja, akkor az "úgyis mindenki ezt teszi" gondolat mögé bújva áthágják a szabályokat.

A vizsgált korosztály befejezte a középiskolát, éppen első éveiket töltik a munkaerőpiacon és lám, máris pontosan tudják, hogy a kerülőutak sokszor versenyelőnyt jelentenek számukra. Hozhatják ezt a tapasztalatot a papa és a mama munkakultúrájából, de az oktatási intézmények rendszere sem mentes mindettől.

Engem épp a bölcsi téma érint, szerencsém van, a kerületben van elég hely. De hallom a történeteket arról, hogy mennyire nem szociális alapon kerülnek önkormányzati bölcsikbe a gyerekek, hanem, ki tudja, milyen rendszer szerint. Ez a homály megmarad aztán később is. Egy barátnőm épp most próbálta beíratni a lányát a körzeti általános iskolába, tizenhetedikként érkezett a beiratkozásra és közölték vele, hogy egyáltalán nem biztos, hogy befér a kislány a kiszemelt két tannyelvű osztályba, mert értse meg, ez egy nagyon bonyolult rendszer. Annyira bonyolult, hogy a körzeten kívül sok mindenki más bekerült abba az osztályba, a helyiek pedig nézhettek másik iskola után. Egy hasonló bejelentés érkezett nemrég a jogsegélyszolgálatunkhoz is. Ott már középiskolai felvételiről volt szó, objektív és ne adj isten nyilvános kritériumoktól teljesen mentes elbírálási rend alapján válogatták a gyerekeket az iskolába, a szülőnek esélye nem volt megtudni, hogy vajon miért utasították el.

A sok ilyen apró homály hamar világos képpé áll össze a gyerek fejében, és mire fiatal felnőtt lesz, megérti, hogy ha nem elég "ügyes", bizony jó eséllyel lemarad. Közben azt is sejtjük, hogy a sok ügyeskedés hosszú távon mindannyiunk lemaradását eredményezi és összességében az ország és a következő generáció jövőjét nehezíti meg. De akkor erre gondolni, amikor épp döntés előtt állunk, nehéz, ha nem része a kultúrának.

Többek között a fenti kutatás eredményei miatt döntöttünk úgy, hogy a TI erősíteni fogja jelenlétét a fiatalok körében. Mert azon túl, hogy igyekszünk megfelelő jogszabályi keretekért lobbizni, célunk, hogy a következő generációk számára ne jelentsen ekkora dilemmát, hogy milyen döntést hoznak.

A múlt héten voltunk lobbiszabályozásról egyeztetni a KIM-ben. TASZ és mi voltunk hivatalosak így első körben, aztán, ha alakul a szabályozás, gondolom, lesz normál társadalmi egyeztetés is. Remélem, azzal, hogy ezt a blogbejegyzést írom nem vágjuk el magunkat végleg a minisztériumnál, és hívnak majd még máskor is. Íme pár dilemma, amikkel a jogalkotó ilyenkor szembesül, mert tényleg nem egyszerű feladat.

Már a cél meghatározása is nehézségekbe ütközik: az legyen a cél, hogy ne lehessen befolyásolni a döntéshozót, vagy az, hogy lássuk, milyen befolyások érik a döntés előtt?

Én a lobbizást nem tartom ördögtől valónak, ha cégvezető lennék, mindent elkövetnék annak érdekében, hogy profitom legyen. És ha épp mondjuk egy követségi fogadáson összefutok egy politikussal, tuti elmondanám neki, hogy szerintem hogyan lenne érdemes a dohányforgalmazást szabályozni. Biztos a versenytársam is ezt tenné, aztán majd a politikus dönt, ideális esetben a közérdeket szem előtt tartva.

Meg egyébként, még ha szörnyű bűnnek is tartanám, akkor sem megyek semmire azzal, ha betiltom az ilyen típusú beszélgetéseket. Állampolgárként valószínűleg jobban járok, ha azt várom el, hogy ezekről a beszélgetésekről kapjak némi információt, aztán majd megítélem, hogy a politikus mennyire a közért dolgozik.

Cél tehát megvan: az érdekérvényesítés folyamata legyen átlátható. Ideális rendszerben aki érdeket akar érvényesíteni, az regisztrálja magát a lobbiregiszterben. És ha ő egy regisztrált lobbista, akkor őt bizony fogadni kell záros határidőn belül. És amikor elmondja, mit szeretne, arról egy rövid hírt kell adni a lobbijelentésben. Ha valaki ezt elmulasztja, akkor lehet büntetést kiszabni, pl. pár hónapig nem lobbizhat.

Azt szoktuk mondani, hogy ilyen volt az előző lobbitörvény - és nem működött. Tény, hogy alig voltak lobbijelentések és még a minisztériumon belüli tárgyalásokat sem mindig jelentették, arra pedig, hogy a tenisz- vagy focipályán ki miről beszélgetett, végleg esélyünk nem volt tudni. De voltak hiányosságai is bőven az előző szabálynak. Hogy mást ne mondjak, semmiféle szankció nem állt a lobbijelentéseket gyűjtő hatóság rendelkezésére, ha elmulasztottak egy-egy eseményt jelenteni. A lobbisták körét pedig - kis túlzással - azokra szűkítette, akik egy cég nevében üzletszerűen lobbistaként járnak el. Valójában tehát be akart vezetni egy rendszert, ami nem volt életszerű, ahelyett, hogy a valóságban működő kapcsolatokat tette volna átláthatóvá.

Akármilyen szabályt hozunk, valószínűleg azt sosem fogja tudni kikényszeríteni, hogy az informális találkozón milyen módon befolyásolnak egy politikust. De arra van esély, hogy ha utólag egy ilyen eset kiderül, akkor azt lehessen szankcionálni.

Méltánytalanul kevés a sajtója annak a ténynek, hogy Magyarország csatlakozott az Open Government Partnership nevű kezdeményezéshez. Személy szerint különösen nagyra értékelem ezt a lépést, főleg mostanában, amikor egymásnak adják a kilincset a hazánkat monitorozó mindenféle nemzetközi testületek. A kormánynak épp a háta közepére hiányzik még egy, ráadásul civil monitorozáson alapuló együttműködés.

Az OGP vagy Nyílt Kormányzati Együttműködés lényege, hogy az ahhoz csatlakozó országok bizonyos, az átláthatóságot erősítő kötelezettségeket vállalnak 12 hónapra és a kötelezettségek teljesítését nemzetközi monitoring bizottság ellenőrzi. Csatlakozni pedig úgy lehet, hogy az adott kormány magára nézve kötelezőnek ismeri el az ún. Nyílt Kormányzás Nyilatkozatát, majd megjelöli saját vállalásait.

A kezdeményezést nyolc ország (USA, Egyesült Királyság, Brazília, Indonézia, Mexikó, Norvégia, Fülöp-szigetek és Dél-Afrikai Köztársaság) indította 2011 szeptemberében. Több civil szervezettel együtt azon melegében javasoltuk a kormánynak, hogy Magyarország is csatlakozzon. Nem nagyon történt semmi, közben pedig az OGP tagok száma nőtt, most már ennyien vannak:

Ha lenne normális lobbiszabályozás (a kormányhatározat szerint május 31-ig lesz, tessék jól figyelni majd), akkor mind a mi, mind a KIM honlapjáról kiderülne, hogy márciusban találkoztunk a miniszterrel, és többek között ezt a témát is felvetettük neki. És láss csodát, áprilisban Magyarország csatlakozik a klubhoz.

Persze nem kell ahhoz nagyon cinikusnak lenni, hogy azt gondolja az ember, az egész egy ingyencirkusz: nyilatkozatot nem nehéz aláírni, vállalásként is oda lehet tenni bármit, aztán máris mintaország lettünk. Úgy tűnik azonban, hogy az OGP-nak ennél eggyel komolyabban kell vennie magát, ha nem akar nevetség tárgyává válni. Most például egy másik szervezet felmérte, hogy mennyire átláthatók a gazdasági élet szereplői a világban, és kiderült, az OGP tagok nagyon rosszul teljesítenek. Magyarország még nem szerepel ebben a felmérésben, de a tagsággal bizony ez is jár. A klubot figyelik, ami jó eséllyel hat a döntéshozatalra. Ha nem, akkor romlik az ország megítélése. Gondolom, erre igazán nincs nagy szükségünk.

Sokan kérdezik, hogy mégis mivel telnek a napjaink az irodában. Mondhatnám, hogy normálisan azzal, hogy előre kitalált projekteket valósítunk meg, például április 26-án lesz egy konferenciánk a közbeszerzésekről, ahol bemutatunk egy-két új eszközt a beszerzések monitorozására. Ezekre van egy kész terv, költségvetés, és miközben végrehajtjuk őket, új projektekkel pályázunk. De valójában normálisan úgy zajlik az élet, hogy vannak a projektek, és van minden más, ami történik. 

Például redőnyt kell szerelni:

Vagy például antikorrupciós programot fogad el a kormány. Ez egyébként szakmailag jó hír, dicsértük is amit lehetett belőle, megjegyezve, hogy ha meg is valósítják, nem igazán lesz hatással a sokat emlegetett politikai és üzleti elit közti tranzakciókra.

A program ambiciózus, sok területen terveznek változásokat bevezetni, és ami a lényeg, van hozzá akcióterv is, határidőkkel. A kollégáim tudják, hogy ebben mániákus vagyok, inkább legyen meg előbb valami, de ne késsünk (erről majd inkább ők írjanak; nem fog rám jó fényt vetni). Amikor egy ilyen megjelenik először a sajtóban, majd a Magyar Közlönyben, akkor adódik a feladat, hogy a TI egyrészt figyeli, mi valósul meg a vállalásokból, másrészt igyekszik a szaktudást a végrehajtók rendelkezésére bocsájtani. Ez pedig napi szinten újratervezést jelent. Mert ha május 31-ig lobbiszabályozást készít a kormány, akkor nekünk előtte kell megmondanunk, mit gondolnánk hasznosnak.

Szeptember végére pedig a közérdekű bejelentések szabályozása van kilátásban, épp ideje. Több éve tárgyalunk különböző kormányokkal a közérdekű bejelentők védelméről, született is egy jó szándékú, de használhatatlan szabályozás, most talán intézményi háttér is kerekedik hozzá. Ebben van bőven nemzetközi tapasztalat, tudjuk is, mitől tud jól és mitől tud rosszul működni egy bejelentőrendszer, úgyhogy nagy siker lenne, ha elindulna.

Aztán volt a pártfinanszírozás, erről már írtam. A februári tervező workshopon

nem gondoltam volna, hogy áprilisban és májusban ezzel is fogunk foglalkozni.

Így tehát, folyamatos újratervezésben vagyunk, hogy a vállalt feladataink mellé beférjenek az új kezdeményezések, ötletek, fontos ügyek. De persze van ennek kellemes oldala is. Ma arról kellett dönteni, kinek fér bele az idejébe, hogy május végén elmenjen Hanoiba képzést tartani a nemzeti integritás kutatás szervezéséről. Emese (Hortobágyi, projekt menedzser) csak belepréselte az amúgy cseppet sem üres naptárába.

Szerdán politikai nyilatkozatot írtak alá a parlamenti pártok a párt- és kampányfinanszírozás átláthatóságáról. Bizonyos értelemben ez hatalmas előrelépés, úgyhogy fel is töltöttük a beszkennelt dokumentumot ide.

2008 óta foglalkozunk a párt- és kampányfinanszírozás kérdésével. Akkor kaptuk meg az Eötvös Károly Közpolitikai Intézettől a pártfinanszírozási stafétát, és azóta el sem engedtük. Kenesei Ottóval, a Magyar Politikai Párt jelöltjével indítottuk pályafutásunkat,

ami egészen odáig jutott, hogy törvénytervezetet írtunk és kampányköltéseket monitoroztunk. Ez utóbbi nem ártott, mert a pártok nyilvánvalóan megszegték az általuk hozott szabályt 2010-ben is.

De mégsem volt elég ahhoz, hogy a helyzet változzon, hiszen a pártok és kampányok költéseinek átláthatósága komoly önkorlátozást jelentene a pártok számára. Ennek ellenére, a legutóbbi választások előtt több egyeztetést szerveztünk az akkori parlamenti pártokkal. A Chatham House szabályok figyelembe vételével együtt annyit gondolom elmondhatok, hogy ezeken a tárgyalásokon volt némi mellébeszélés. És akkor finoman fogalmaztam. Összességében tehát nekem ebből a témából kicsit elegem lett.

De a TI-nak nem lehet belőle elege, mert az ügy fontos, minden kutatásunk első helyen említi, mint korrupciós kockázatot, teljesen mindegy, hogy a lakosságot kérdezik vagy komplex kvalitatív kutatást végzünk. Így tehát amikor láttuk, hogy törvény készülődik a témában, tudtuk, hogy valamilyen módon részt fogunk venni a folyamatban. Arra viszont nem számítottam, hogy megint egyeztetéseket fogunk koordinálni, hiszen azok nem hoztak eddig átütő eredményt. Mivel azonban a  a kormánypártok és az ellenzék nem voltak hajlandóak leülni egymással ebben a témában, csak ide jutottunk.

Ádám (Földes, jogi igazgató) és Péter (Tausz, az üzleti programok vezetője) optimisták voltak, én inkább fásult, amikor az általunk készített politikai nyilatkozattal megérkeztünk az első egyeztetésre. Így egészen meglepett, hogy néhány technikai módosítás után minden képviselő azt mondta, vállalható számukra a szöveg, és a következő héten alá is írják. És tényleg, aláírták.

Ezzel a nulladik lépés megtörtént egy átláthatóbb szabályozás felé. Nem túl jó jel, hogy ez a nulladik lépés is hatalmas, ahhoz képest, amit az elmúlt években sikerült elérni. Hogy mennyit ér ez a nyilatkozat, meglátjuk, a tavasz folyamán töltik meg a pártok tartalommal. Mégpedig úgy, hogy szerdán a nyilatkozaton kívül elfogadtak egy listát is arról, hogy milyen kérdésekben kellene megegyezésre jutniuk. Májusban újra találkozunk a pártokkal, abban bízva, hogy a közvetítésünkkel sikerül a pontok nagy részében megegyezniük és a legkritikusabbakat értelmes vita során fogják eldönteni.

A mi feladatunk a szakmai minimum biztosítása, azaz, ha azt látjuk, hogy a készülő szabályozás eltér az elfogadott alapelvektől, azt jelezzük. Nem lesz nehéz dolgunk, a családom szerint, ha álmomból felvernek, akkor is simán végigmondom, milyen egy ideális kampányfinanszírozási rendszer. És mondják, hogy ezt a lemezemet cseréljem már ki, mert igencsak unják, annyiszor hallották. Mit ne mondjak, én is. Igazán boldog lennék, ha az őszi ülésszak végén megszabadulhatnék tőle.

Ha a dokumentumfilmedben egy valós, korrupciógyanús esetet akarsz bemutatni, nem árt, ha alaposan utánanézel egyes adatoknak. A XXI. században ez nem jelenthet gondot, az interneten böngészve nyomozónak érezheted magad, hiszen a közfeladatot ellátó szervek és személyek adatainak internetes közzétételét törvény biztosítja (2005.évi XC. törvény). Például ha érdeklődni szeretnél, hogy az iskoládban hány tanárt foglalkoztatnak, mennyi az igazgató fizetése vagy a helyi kórház éves költségvetése, megtalálhatod az interneten, ezeknek az adatoknak a közzététele a szerv kötelezettsége.

Segítség a Transparency videó pályázatához – az információszabadság alapfogalmai

Linka Máté bejegyzése

Földes Ádám bejegyzése

Kevés lelkesítőbb műfaj van, mint a preambulum. Azt beszélik, hogy egy-egy jobban sikerült darab akár irodalmi szöveggyűjteményekbe és emlékkönyvekbe is bekerül. Egy viszonylag friss költemény úgy hangzik, hogy „Az Alkotmány azon rendelkezésével összhangban, miszerint a Kormány a feladatának ellátása során együttműködik az érdekelt társadalmi szervezetekkel, továbbá annak előmozdítása érdekében, hogy a jó kormányzás keretében a társadalom legszélesebb rétegei kapcsolódhassanak be a jogszabályok előkészítésébe, elősegítve ezzel a közjó érdekében a jogi szabályozás sokoldalú megalapozását, ezzel pedig a jogszabályok minőségének és végrehajthatóságának javítását, amelyek együtt a jó állam elengedhetetlen feltételei, a jogalkotásról szóló törvénnyel összhangban az Országgyűlés a következő törvényt alkotja (…)”  - és itt folytatódik a szöveg, de az már sokkal prózaibb.