HTML

A Transparency International Magyarország blogja

Az a célunk, hogy Magyarországról tűnjön el a kenőpénz, és szűnjön meg az uram-bátyám világ. Ezért küzdünk. Bátran. A korrupció ellen.

Adója 1%-ával a korrupció ellen!

fb_1szazalek_2015.jpg

Facebook

Impresszum

Kiadó: Transparency International Magyarország Alapítvány
Székhely: 1055 Budapest, Falk Miksa u. 30.
Kiadásért felelős személy: Martin József Péter

Rossz kérdésre rossz válasz a Hernádi-ügyben

Félrecsúszott a Hernádi-ügy értelmezése Magyarországon. Nem, most nem a kormányzati kard-ki-kard hozzáállásra gondolunk, amely egyszerű nemzeti érdeksérelemként állítja be a Hernádi Zsolt Mol-vezérigazgató ellen felhozott korrupciós vádakat. Ebben nagy újdonság nincs, a magyar kormány politikusaitól már megszoktuk, hogy támadást gyanít és befeszül, ha a dolgok nem úgy zajlanak, ahogy azt elképzelik. (Legfeljebb az a pikáns, hogy ezúttal Bajnai Gordon is kiáll a kormány mellett, de ez mellékszál.) 

Emellett egyre-másra jelennek meg azok az értelmezések is a sajtóban, amelyek szerint Magyarország csak azt kapja vissza, amit maga is tesz külföldi partnereivel szemben. Ahogy a magyar kormány politikailag támadja a hazai multikat, ahogy gazdaságon kívüli eszközökkel próbál ellehetetleníti (külföldi) cégeket és ágazatokat, ahogy felülírja a piaci törvényeket valamiféle felsőbbrendű államérdektől vezérelve, nos azt kapja most meg a Mol Horvátországban. A fagyi visszanyal.

Ezzel az érveléssel több probléma is van. Mindez ugyanis adottnak veszi, hogy Horvátországban az igazságszolgáltatás ítéletei politikai alapon születnek, a Hernádi-ügyben mindenképpen. A magyar véleményformálók többsége abból indul ki, hogy Európának ezen a táján a kormányok fogják a bírók kezét. Az igazságszolgáltatás tehát nem autonóm, pláne nem független, hanem a politika szolgálóleánya.

Na most, ezt semmiféle bizonyíték nem támasztja alá. Aminthogy nincs bizonyíték arra, hogy Hernádi Zsolt valóban vesztegetett-e, arra sincs, hogy Zágrábban Turudic bíró politikai megrendelésre ítélte volna el Ivo Sanader volt kormányfőt, és szintén politikai megrendelésre hallgatná ki a Mol vezérigazgatóját. (Az ügy hátteréről és a Transparency International álláspontjától itt olvashat.) A horvát igazságszolgáltatás színvonalához ugyan férhet kétség, de evidenciának venni azt, hogy a horvátoknál az ítéletek politikailag megmutyizva születnek, egyszerű inszinuáció. Arról nem beszélve, hogy ha a politika ennyire beférkőzött a horvát tárgyalótermekbe, megsértve ezzel az egyik legalapvetőbb uniós normát, nem világos, hogy miért gondolta úgy pár hónappal ezelőtt 27 tagállam (élén Magyarországgal), hogy Horvátországnak helye lehet az EU-ban. Friss nyilatkozatában a horvát miniszterelnök a folyamatban lévő büntetőeljárásnak még a kommentálásától is elzárkózott, mondván, az nem a kormány feladata. És arra szólította fel a minisztereit, hogy azok is hasonlóan járjanak el.

A kölcsön kenyér visszajár megközelítéssel az is a baj, hogy a magyar igazságszolgáltatást szintén lenézi. Való igaz, a magyar kormány egész ágazatokat sodor veszélybe akkor, amikor hatósági eszközökkel akar érvényt szerezni társadalminak álcázott politikai szempontjainak. De eközben a bírói kar kormánypártisága, politikai elfogultsága nálunk sem bizonyított. Szerencsére. Nem kimutatható az, hogy a kormány javára (és a külföldi cégek ellenében) születtek bírósági ítéletek az elmúlt három évben. Sőt, a rezsiharc és a devizahiteles mentőakciók előzménye többször is egy-egy, a kormánynak nem tetsző bírósági ítélet volt. A bírók nem ugyanazt gondolták a szerződések érvényességéről és az állami beavatkozásról, mint a kormány. A fékek és ellensúlyok rendszerének talán utolsó bástyája éppen a bírói kar.

A Hernádi-ügyben tanúsított kormányzati magatartással tehát nem az a gond, hogy Budapest most rácsodálkozik: a horvátok gyepálják a magyar cégeket. A baj az, hogy a magyar kormány a vélt vagy valós nemzeti érdekvédelmet összekeveri az igazságszolgáltatással. Ezen érdekek védelme természetesen minden kormánynak feladata, de ennek semmi köze nincs ahhoz, hogy egy ember, aki történetesen cégvezető, egy adott ügyben bűnös-e. Az utóbbi kérdést az igazságszolgáltatásnak kell kivizsgálnia, amelynek éppen azért kell függetlennek lennie a kormányoktól, hogy felülemelkedjen a rövidtávú politikai és gazdasági érdekeken. Ezért sürgetjük, hogy a magyar kormány minél előbb kezdje meg az együttműködést a nemzetközi hatóságokkal, hogy végre hitelt érdemlően kiderüljön: Hernádi Zsolt bűnös-e vagy sem.

70 komment

Minek nevezzelek, ha a „Nokiás doboz” már foglalt…

Zuglóban állítólag 100 milliót kellett visszacsorgatni egy 500 milliós önkormányzati közbeszerzés megszerzéséért. Ha ez igaz, a kormány által megalkotott új Büntető Törvénykönyv alapján az elkövetők annyit kapnak, hogy még a műanyaglakat is rájukrozsdál a börtönben. Feltéve, hogy bebizonyosodik a vesztegetési botrányról szóló hangfelvételről, hogy valódi. Ehhez mindenekelőtt az kell, hogy a rendőrség vagy az ügyészség nyomozást indítson. Erre kötelesek is, ha „hivatali hatáskörükben” vagy „hivatali minőségükben” bűncselekményre utaló jelet észlelnek.

Jogosan gondolja egy becsületes állampolgár, hogy egy ügyész vagy egy nyomozó keresve sem találhatna olyan gyanújelet, ami ennél tisztábban utalna korrupciós bűncselekmény elkövetésére. A százmilliós kenőpénzt „elhordó” vállalkozó elpanaszolja sérelmeit a zuglói alpolgármesternek. Pontosabban: az állítólagos 100 millió forintos kenőpénzt panaszolja el. Mert Papcsák Ferenc zuglói polgármester mindezt egészen másképpen látja. Róla amúgy a vesztegető vállalkozó nem kevesebbet állít, minthogy, ismét csak állítólag, 20% helyett 2-5% kenőpénzzel is beérte volna. Vagyis a polgármesteri tarifa szerényebb, mint a helyi vagyonkezelő cég vezetőjének a jutaléka. De Papcsák Ferenc szerint „megrendezett beszélgetés az, amelynek hangfelvétele a kerület polgármesterének lejáratására” készült. Ezt a hangfelvételen a vesztegető vállalkozóval beszélgető alpolgármester kikéri magának.

Mindenki feljelent mindenkit…

Ezúttal nem kell arra várnunk, hogy az ügyészség vagy a rendőrség magától lépjen. Ugyanis Papcsák Ferenc feljelentést tett becsületének a megsértése miatt. Meg azért, mert helyettese, Ferdinándy István úgymond nem tett feljelentést, holott ez kötelessége lett volna, hiszen a nyilvánosságra került beszélgetésből az derült ki, hogy tud egy korrupciós ügyről. Ellenzéki feljelentésből meg rögvest több is született – ők nyílván azt akarják bebizonyítani, hogy Papcsák Ferenc vagy a helyi vagyonkezelő tényleg elfogadott kenőpénzt.

Itt tartunk most. Van tehát két állításunk, amelyek kölcsönösen kioltják egymást. Az egyiket –Papcsák Ferencét – miszerint valakik tudatosan rágalmazzák, az ügyészség bizonyosan ki fogja vizsgálni. Az ügyészség ugyanis megígérte: amennyiben érkezik feljelentés a rágalmazás miatt, „azt a törvényes határidőn belül kivizsgálja.”  A többire – amelynek a lényege, hogy Papcsák Ferenc korrupt – még nem reagált az ügyészség.

Érdekes a helyzet akkor is, ha a zuglói vezetés éppen azért rendezte meg a hangfelvételen is rögzített beszélgetést, hogy maga leplezze le a korrupciót. Ha ez így lenne, azt a kérdést kellene feltennünk, hogy miért késlekedtek a feljelentéssel.

A tisztánlátás érdekében itt az ideje, hogy az ügyészség végre rendet vágjon a feljelentések sűrűjében. Tisztelt Ügyészség!  Ne pazarolják az időt a feljelentések elbírálására. Éljenek a törvény adta eszközökkel, és saját hatáskörben rendeljenek el nyomozást a feltételezett zuglói korrupció ügyében!

43 komment

Megtudjuk-e valaha, hogy mire, mennyit költ az állam? Ez az új Ombudsmanon múlik!

A Transparency International Magyarország, a Társaság a Szabadságjogokért és a K-Monitor 2013. június 26-án nyílt levélben fordult a legfontosabb jogvédő, igazságszolgáltató főhatóságokhoz. Arra kértük az alapvető jogok biztosát, a Kúria elnökét és a legfőbb ügyészt, hogy kezdeményezzék az információszabadság törvény módosításának a megsemmisítését az Alkotmánybíróságnál. Arról a módosításról van szó, amelynek köszönhetően gyakorlatilag már nem lehet sikeresen kikérni a „közfeladatot ellátó szerv gazdálkodásának átfogó, számlaszintű, illetve tételes ellenőrzésére irányuló” adatokat. Vagyis nem tudhatjuk meg, hogy mire költi az önkormányzat, az állam a pénzünket. Titok maradhat, mert ezekre az adatokra már nem terjed ki a közérdekű adatok megismerhetősége, azaz az információszabadság. Az álláspontunk az, hogy ez sérti az Alaptörvényt, erről az érintetteknek többször is írtunk nyílt levelet, utoljára, 2013. július 29-én.

Választ kaptunk a levélre, előbbre nem jutottunk. Szabó Máté, az időközben leköszönt ombudsman 2013. szeptember 9-én írt nekünk. Megtudtuk, hogy ugyan az Alkotmánybírósághoz nem fordult, de írt egy levelet! Július 17-én kereste meg Péterfalvi Attilát, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnökét. Arra kérte, fejtse ki, hogy az információszabadság törvény módosítása „mennyiben felel meg a közérdekű adatok nyilvánosságából és a személyes adatok védelméből levezethető garanciáknak.” Válasz erre a megkeresésre a mai napig nem érkezett.

Nem pesszimisták vagyunk, hanem realisták: valószínűleg, ha érkezne válasz, azzal sem jutnánk előbbre. Péterfalvi Attila a parlamentnek május 30-án írt levelében ugyanis egyetértett azzal, hogy a „nagy mennyiségű közérdekű adatra vonatkozó, visszaélésszerű adatigénylések” veszélyeztetik a “közérdekű adatok megismeréséhez való jogot.” Így aligha bízhatunk abban, hogy most esetleg belátná: a módosított szabályozás alapján az adatkezelők akár önkényesen is megtagadhatják a közérdekű adatkérések teljesítését. Péterfalvi Attilára tehát valószínűleg ebben az ügyben nem számíthatunk.

Most az új ombudsmant, Székely Lászlót, kérjük arra, hogy segítsen abban, hogy az Alkotmánybíróság elé kerüljön ez a törvény. Van okunk az optimizmusra, mert Székely László első interjúi egyikében kifejtette: növelni akarja az Alkotmánybírósághoz benyújtott indítványok „találati pontosságát.” Székely László ezt úgy akarja elérni, hogy csak azokban az ügyekben fordult az Alkotmánybírósághoz, amelyekben „valóban van alapjogi visszásság.”

Márpedig itt van „alapjogi visszásság”, hiszen az információszabadság törvénymódosítása óta az adatkezelők bármilyen adatot visszatarthatnak, elég csak arra hivatkozniuk, hogy nekik erre nincs idejük, mert  az információkat kiadni túl sok munka lenne. Ezzel a dolog részükről szabályosan el is van intézve.

A módosított információszabadság törvény Alkotmánybíróság által történő felülvizsgálata sürgősen szükséges. Ombudsman Úr! Az első beadványához megírtuk az érveket, tesztelje le azokat, forduljon az Alkotmánybírósághoz, bele fog férni a „találati pontosságba”!

 

12 komment

Nemzetközi táncos flashmob a Sziget Világzenei Nagyszínpadán!

Több száz fesztiválozó, a Transparency International és az Appril Project tart táncos flashmobot a Sziget Világzenei Nagyszínpadán pénteken 16:30-kor. A tánccal azt mutatjuk meg, hogy egy mutyi nélküli Magyarországon akarunk élni.

A Transparency International Magyarország nyári kampányának egyik fontos része, hogy megmutassa, a korrupció elleni harcban mennyire fontosak a fiatalok. Minden fesztiválozót, aki fontosnak tartja a tiszta közéletet, meghívtunk egy közös táncra, lépjünk együtt a korrupció ellen!

Fontosnak tartjuk, hogy megszólítsuk és motiváljuk az embereket a korrupció elleni küzdelemben. Ez annál is fontosabb, mert a legfrissebb felmérésünk, a Globális Korrupciós Barométer azt állapította meg, hogy az emberek többsége szükségesnek és hasznosnak tartja a korrupció elleni mozgósító kampányokat. Az ezerfős, reprezentatív mintán végzett felmérésben a válaszadók 71%-a gondolta úgy, hogy a hétköznapi emberek tudnak tenni a korrupció ellen, azonban csak 30%-uk jelentené a hatóságoknak ténylegesen, ha korrupciót tapasztalna.

A fiatalok korrupció elleni tudatosságának növelése érdemben hozzájárulhat ahhoz, hogy a korrupció Magyarországon ne maradjon következmények nélkül. Ezért veszünk részt azokon a nyári fesztiválokon, ahol nagy számban érhetőek el és szólíthatóak meg a fiatalok és igyekszünk őket innovatív módon oktatni a korrupció ellen.

Ennek megfelelően az idei Sziget Fesztiválon is részt veszünk, ahol önálló „korrupció elleni sátorral” vagyunk a Civil Szigeten. Ezen kívül augusztus 9-én a Világzenei Nagyszínpadon 16:30 órakor kezdődő táncos akciót mutatunk be, ahová mindenkit szeretettel várunk!

Az idei kampány fő eleme ugyanis a tánc, ezzel szeretnénk felhívni a fiatalok figyelmét a korrupció elleni küzdelem fontosságra. Az Appril Project koreográfiája segítségével táncos flashmobot mutatunk be a közönség bevonásával. A rendezvényen jelen lesz és aktívan is fellép Jonathan Knott úr, budapesti brit nagykövet, Tove Skarstein asszony, Norvégia budapesti nagykövete, valamint Bert van der Lingen úr, Hollandia budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője.

Ha te is szeretnél együtt táncolni velünk és a nagykövetségekkel, gyere el a Világzenei Nagyszínpadhoz most pénteken 16:30-kor. Amennyiben gyakorolni szeretnéd előtte a táncot, akkor ezzel az oktató videóval megteheted. Ideje mozdulni!

8 komment

Egy AB határozat margójára, avagy ez nem Tom Cruise különvéleménye…

Az Alkotmánybíróság friss határozatában újra elsőbbséget adott az információszabadságnak. A történet két évvel ezelőtt kezdődött. Bodoky Tamás, az atlatszo.hu szerkesztője ugyanis még régebben pert indított azért, hogy megismerhesse azt a jelentést, amit a Magyar Állami Operaház teljes körű gazdasági átvilágításáért felelős miniszteri biztos írt. A miniszteri biztos 2010 szeptemberében kezdett vizsgálódni, nyolcfős, közpénzből fizetett csapata élén. 2011. februárjában lezárt jelentésében feltárta, hogy az Állami Operaházban 2005. és 2010. között egymilliárdnyi közpénzt költöttek el hűtlenül. Bodoky erről szertetett volna többet megtudni annál, amennyi a sajtóban elérhető volt. De a pert első és másodfokon is elvesztette, a bíróságok szerint ugyanis csak egy döntés előkészítő iratról volt szó, ami nem nyilvános. Akkor sem, ha az állam nem tudja megnevezni, hogy konkrétan melyik döntést is készítette elő a titkolni akart jelentés. Külön csemege, hogy miféle döntést kell előkészíteni ott, ahol egymilliárdos sikkasztásra bukkannak? Fel kell jelenteni, oszt’ kész!  Az atlatszo.hu alkotmányjogi panaszt nyújtott be, az Alkotmánybíróság (AB) pedig július 16-ai határozatával megsemmisítette az állami titkolózást jóváhagyó bírósági ítéleteket.

Az AB, az Alaptörvény szövegét értelmezve lényeges következtetésekre jutott az információszabadság terén. Érdemes párat szó szerint idézni!

Mindenekelőtt leszögezte, hogy az Alaptörvény alapján „csak a feltétlenül szükséges mértékben” kerülhet sor a „közérdekű adatszolgáltatás megtagadására.” És hivatkozott a Nemzeti Hitvallásra is, amely kinyilvánítja, hogy „népuralom csak ott van, ahol az állam szolgálja polgárait, ügyeiket méltányosan, visszaélés és részrehajlás nélkül intézi.” Sőt az AB szerint az sem érv, ha egy hivatalnoknak sok a dolga, esetleg fáradt. Az AB ugyanis azt vallja, hogy „közfeladatot ellátó szervek és személyek kényelmi szempontjai nem élvezhetnek elsőbbséget alapvető joggal szemben”, továbbá a „közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez való jog nem korlátozható az adatkezelő szerv többletfeladatára való hivatkozással.”

Az Alkotmánybíróság határozata messze túlmutat az Operaházat átvilágító miniszteri biztos jelentésének a megismerhetőségén. Az AB ugyanis azt üzente, hogy „önmagukban alapjog-sértők” azok a szabályok, amelyek „diszkrecionális jogkört adnak az adatkezelő szervnek a közérdekű adatokhoz való hozzáférés megtagadására.”

Az AB azt is leszögezte, hogy a közérdekű adatok megismeréséhez való jog korlátozásának tartalmi indokoltságát kétségtelen módon bizonyítani kell. Nem elegendő, ha a korlátozást csak valamely „nyilvánosság-korlátozási okra való formális hivatkozás” támasztja alá. Az ugyanis az „Alaptörvény alapján […] a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez való jog alaptalan [és] szükségtelen korlátozásának” minősül.

A kedvünkre való AB határozathoz összesen hét különvéleményt fűztek. Lenkovics Barnabás és Balsai István alkotmánybírák nem önálló különvéleménnyel jelentkeztek. Balsai István Juhász Imréhez csatlakozott, Lenkovics Barnabás meg mindjárt két bíróhoz is, Dienes-Oehm Egonhoz és Salamon Lászlóhoz. Bár Salamon László visszaélésszerű adatigénylés érvelése sem egyszerű – szerinte az várható, hogy a visszaélésszerű adatigénylők „tömeges, általánosság szintjén előterjesztett, konkrét adatmegjelölés nélküli, obstrukciós jellegű adatigénylésekkel” állnak elő és ezzel az adatkezelőket „aránytalan terhelésnek” teszik ki – mi mégis inkább Pokol Bélára összpontosítunk. Különvéleményt megfogalmazó bírótársaitól eltérőn Pokol Béla nemcsak az operaházat átvilágító miniszteri biztos jelentésének a kiadását megtagadó bírósági ítéletek alkotmányellenességét vitatja. Neki az sem tetszik, hogy ezekkel az ítéletekkel szemben helye van alkotmányjogi panasznak. Egyenesen arra tesz javaslatot, hogy az AB mondja ki: a jövőben „csak úgy fogadunk el a közérdekű adatokhoz hozzájutást illető panaszt, ha előtte az indítványozó a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság eljárását szabályozó törvényekben előírt panasszal már élt e szerv előtt, és a bírósági jogorvoslati út kimerítése mellett még ennek határozatát is mellékeli az alkotmányjogi panaszához.” Mindezt azért szükséges információszabadság ügyekben, „mert az Alkotmánybíróság egyes bíráinak csak néhány munkatárs áll rendelkezésre a teljes feladatkörük ellátására, míg a NAIH nagyobb létszámú specializált apparátussal rendelkezik.” Mit is mondott a többségi határozat? Csak nem azt, hogy „alapjog nem korlátozható az adatkezelő szerv többletfeladatára való hivatkozással”? Meg hogy a „közfeladatot ellátó szervek és személyek kényelmi szempontjai nem élvezhetnek elsőbbséget alapvető joggal szemben”?

Azt persze régóta tudtuk, hogy Pokol Béla nem barátja az alkotmánybírói aktivizmusnak, szerinte az „aktivizmus dinamittá teszi az alapjogokat.” Ha a most még különvéleménybe szorított álláspontja egyszer többségi határozattá válik, az bizony hosszú időre hatástalanítja az alapjogi dinamitokat…

 

6 komment

Korrupt a főnöke, kenőpénzt kell adni az önkormányzatnál? A kormány arra kéri, maradjon csendben!

A kormány június 25-én benyújtotta a parlamentnek a panaszokról és a közérdekű bejelentésekről szóló törvényjavaslatot. Kivételesen nem ugrották át a szakmai egyeztetést sem. Májusban a kormany.hu oldalon elérhető volt a törvényjavaslat előzetes változata, amelyet a Transparency International Magyarország véleményezett is. Az első tervezetet visszafogottan még csak erőtlen próbálkozásnak neveztük. A parlamentnek benyújtott törvényjavaslatról azonban egyértelműen látszik, hogy a kormány szándékosan rossz törvényt alkot. Rossz, mert az új törvény segítségével egyáltalán nem lesz könnyebb bejelenteni a korrupciós ügyeket. Rossz, mert nem csökken majd emiatt a korrupció az országban. Egyetlen egy dologra jó: a kormánypárti politikusok elmondhatják a választóiknak, hogy harcolnak a korrupció ellen.

Miért állítja ezt a Transparency International Magyarország?

Magyarországon durva a korrupciós helyzet, ezzel a polgárok is nap mint nap szembesülnek. Hálapénzt kell fizetni az orvosoknak, megy a csúszópénz, hogy a nagyáruház feltegye a polcaira a kistermelő termékeit, a kereskedők meg nem adnak számlát. És persze nemcsak a mindennapi életet fertőzi meg a korrupció. A politikusok vagyonbevallása évek óta több felvonásos tragikomédiaként húzódik, azt azonban soha nem tudjuk meg, hogy miből és mennyire gazdagodnak. Közbeszerzésen a legtöbbször eleve is kár indulni politikai háttér nélkül, itt a korrupció évente sok százmilliárd forintot érinthet. A pártok összefonódtak az üzleti szektorral, kéz kezet mos alapon az illegális pártfinanszírozás jutalma az, hogy a hatalomra jutott pártok a közpénzeket korrupt módon a támogatóiknak juttatják. Azonban a hazai korrupciós helyzetben nem ez a legveszélyesebb, hiszen politikai korrupciót bármely más országban is találni. Magyarország abban egyedi, hogy nincs, aki érdemben vizsgálja az ilyen ügyeket. A kormány ugyanis iránta elkötelezett személyek kinevezésével a befolyása alá vonta azokat a szervezeteket, akik tényleg függetlenül vizsgálódhattak volna. Szemléletes példa erre a közpénzek költésének legfőbb őreként eljáró Állami Számvevőszék, amelynek elnökévé korábbi kormánypárti képviselőt neveztek ki. A szintén elkötelezett médiahatóság meg őrködik azon, hogy a kormánynak kellemetlen információk ne jelenjenek meg túl sűrűn. Ilyen hatósági környezetben már azt is meg lehet csinálni, hogy a trafik mutyi ügyében nem az esetleg korrupcióval vádolható politikusokat vonják felelősségre, hanem az ellen nyomoznak, aki hangfelvételt készített a mutyiról egyeztető politikusokról! De ne legyünk egyoldalúak: 2009-ben azért mondott le az akkori médiahatóság, az Országos Rádió és Televízió Testület elnöki posztjáról Majtényi László, mert a Danubius és a Sláger rádiók frekvenciapályázatára „pártpolitikai alkuk gyanúja vetült.” Vagyis a pártok megbundázták az országos terjesztésű frekvenciák kiosztását, így jött létre a Class FM és a Neo FM annak idején. Úgy néz ki, hogy Magyarországon pártoktól és kormányoktól függetlenül terebélyesedik az állami intézményeket is meghatározó korrupció.

Mi kellene a sikerhez?

Új megoldások. A törvényjavaslat ehelyett azt mondja, hogy a polgár, ha be akarja jelenteni a korrupciót, menjen bátran a már meglévő hatóságok valamelyikéhez, az majd a most is a rendelkezésére álló eszközökkel eljár, intézkedik. Segítünk a megértésben. A polgár forduljon bizalommal azokhoz a hatóságokhoz – rendőrség, ügyészség, adóhivatal, stb. – amelyek most sem mennek ki a kórházakba hálapénz razziát tartani, meg vagyonosodási vizsgálatot sem tartanak orvosoknál, politikusoknál. És majd ezek a hatóságok, a jelenlegi gyakorlatukkal, pusztán azért, mert újabb törvény utasítja őket cselekvésre, megtáltosodnak. Az az igazi gyönyörűség, hogy ha a trafik mutyiról készült hangfelvételt a törvényjavaslat szerinti közérdekű bejelentésként kezelnék, akkor sem történne semmi másként. Ugyanúgy nem lenne garancia arra, hogy tényleg a gyanúsnak tűnő politikusok ellen induljon nyomozás és ne a közjó érdekében megszólaló bejelentő ellen.

Mi van a törvényjavaslatban? És mi maradt ki?

Itt van mindjárt egy örökzöld, az oknyomozó újságírás, vagyis amikor egy tényfeltáró újságcikk mutat rá a korrupcióra. Maradva a trafik mutyinál: újságírók sorra-másra szállítják a híreket a politikai hátszéllel rendelkező nyertesek tucatjairól. Ezt csak a korrupció elleni fellépni hivatott hatóságok tudják nem észrevenni. Ma ugyanis képtelenség azt elérni, hogy egy újságcikk alapján nyomozás induljon az abban feltárt korrupció miatt. Mert az újságcikk tartalma úgymond nem hivatali működése körében jutott az illetékes tudomására. A korrupció elleni törvénytől minimum az elvárható, hogy ezt a rossz, nemtörődöm hatósági hozzáállást megváltoztassa. Mondjuk írja elő, hogy a korrupció elleni szervezeteknek kötelességük kivizsgálni a sajtóban feltűnő híreket is.  A törvényjavaslat persze nem tesz így. Még jó, hogy „eljárásra jogosult szerveknek” nevezi a hatóságokat. Ellenkező esetben bárki naivan azt hihetné, hogy az állami szerveknek nem joguk, de kötelességük fellépni a korrupció ellen. Vajon a kormány komolyan gondolja, hogy ha a nemtörődömségnek erre a magasiskolájára rázúdítja a polgárok közérdekű bejelentéseit, akkor majd megszűnik a korrupció?

A másik kedvencünk a közérdekű bejelentők védelme. A törvényjavaslat erről önálló rendelkezésben emlékezik meg. Ez remek, hiszen az államnak kötelessége megvédeni polgárait és miért pont azokat hagyná magára, akik becsülettel kiállnak a korrupció ellen. Megtudjuk, hogy a közérdekű bejelentővel szemben nem lehet hátrányos intézkedést alkalmazni. Ez azt jelenti, hogy nem lehet megtorolni azt, hogy a közérdekű bejelentő feldobta a korrupciót. A törvényjavaslat egyenesen „veszélyeztetett közérdekű bejelentőnek” nevezi azt, akinek számítani kell az általa feldobottak bosszújára. A védelemről azonban szinte semmit sem tudunk meg. A veszélyeztetett közérdekű bejelentő „bejelentővédelmi támogatásra” jogosult, amit jogszabály állapít meg. Ez a jogszabály azonban még hiányzik és a törvényjavaslat elfelejti kötelezni a kormányt vagy valamelyik minisztert arra, hogy alkossa meg a hiányzó szabályt.

Egyébként még ingyenes jogi segítséget is kap a pórul járt közérdekű bejelentő. Csak azt nem tudjuk meg, hogy mi történik akkor, ha valaki feljelenti a korrupt főnökét, aztán jól kirúgják emiatt. Érje be az erkölcsi győzelemmel, hogy a kirúgás jogtalan volt? Netán rohangáljon saját költségén a bíróságra, hogy elégtételt vegyen? Bizonyítsa ő, hogy azért rúgták ki, mert közérdekű bejelentést tett? Mindez azért lényeges, mert hatékony védelem nélkül kár is arra bátorítani a polgárokat, hogy jelentsék, ha visszaélést, korrupciót észlelnek. Nemhogy pénzjutalommal nem lehet őket kecsegtetni, de ténylegesen a bőrüket, családjukat, egzisztenciájukat viszik a vásárra.

Arra jutottunk tehát, hogy ez a törvényjavaslat nem vezet be olyan hatékony eljárási megoldásokat, amelyek a korrupció eredményes felderítését ígérnék. De nem is kell aggódni, hogy túl sok közérdekű bejelentés érkezne, hiszen valódi védelem híján majd bolond lesz a polgár feljelenteni a korrupt politikusokat és hivatalnokokat. Egyedül Szabó Máté ombudsmant sajnáljuk. Ő lesz a végső panaszfórum, hozzá lehet majd fordulni, ha az „eljárásra jogosult szerv” a közérdekű bejelentést nem vizsgálja ki. Ha a törvényjavaslat így marad, kénytelen lesz az ombudsman pár tucat panaszkezelő munkatársat felvenni a meglévők mellé, mert nekik bizony lesz mit vizsgálniuk.

21 komment

A polgárok csak ne kíváncsiskodjanak!

A Transparency International már előre jelezte, hogy a koncessziós törvény által előírt bírálati emlékeztetők elfedik a nemzeti trafikjogok kiosztásának valódi történéseit. Az azonban még a legpesszimistább elképzeléseinket is messze alulmúlta, ami a Nemzeti Dohánykereskedelmi Zrt. honlapján megjelent. Nem tettek mást, mint 3176 példányban ki- és feltöltötték ugyanazt az egy darab dokumentumot; még a nyelvi és helyesírási hibák is rendre ismétlődnek. Kedvenc szófordulatunk  a pályázó által benyújtható „bármely (…) valamennyi csatolmány”, amelyek úgymond – egyenként vagy összességében, ki tudja? – teljesebbé és jobban alátámasztottá tennék az üzleti tervet.

Azt az üzleti tervet, amelyre a koncessziós pályázatokon elérhető 120 pontból 60 pontot a jogszabály által semmilyen módon nem körülírt szempontok alapján, vagyis teljesen szubjektív alapon lehet odaítélni. Nem véletlen, hogy a bírálati emlékeztetők gondosan megóvták ezeket az üzleti terveket a nyilvánosság zavaró tekintetétől. Az meg már szinte vicces, hogy még annyit sem tudhatunk meg, hány pontot is kaptak a nyertesek. Mi kérünk elnézést, amiért ezen a viccen nem tudunk nevetni.

Az emlékeztetők semmiféle támpontot nem adnak arra, hogy vajon miért az egyik és miért nem valamelyik másik pályázó nyert.  Ha a dohánykoncessziók kiosztása tényleg tisztességesen történt, ahogyan az állam állítja, akkor miért nem engedik a teljes nyilvánosságot? Szerintünk persze itt szó nem volt tisztességről. Talán előbb voltak meg a kijelölt nyertesek, mintsem megtörtént volna a pályázatok elbírálása. Ezért titkolhatja az állam a bírálati döntések konkrétumait, a bírálók személyét és a fránya üzleti terveket.

A TI nem nyugszik ebbe bele. Más civilekkel együtt pert indítottunk a pályázati döntések, az üzleti tervek és a bírálók személyének teljes megismerése érdekében. Még mi sem tudjuk azonban, hogy adatigénylésünk a tragikusan szétmódosított információszabadság törvény nemrég elfogadott rendelkezéseinek hatására nem minősül-e „közfeladatot ellátó szerv gazdálkodásának átfogó, számlaszintű”, netán „tételes” ellenőrzésének. Mert azt ugyebár tilos. Ha nem jutunk hozzá az adatokhoz, amelyek megcáfolják azt a gyanút, hogy itt bizony korrupció történt, akkor aligha szabadulhatunk a következtetéstől: az állam bizonyos érdekcsoportokat úgy hozott kedvező helyzetbe, hogy közben a többi piaci szereplőt, már a jogalkotás pillanatától kezdve, méltánytalanul szorította ki. Erre – az állam és az üzlet obskúrus összefonódására – mondja a szakirodalom, hogy „state capture”, vagyis a közhatalom foglyul ejtésének tipikus esete…

2 komment

Példát mutatnak a csehek

A Transparency International (TI) Magyarország örömmel üdvözli, hogy Csehországban a bűnüldöző szervek és az ügyészség eltökélten és megalkuvást nem ismerve felléptek a korrupció ellen.  

Fontos fejlemény, hogy az eljárás ezúttal a korábban érinthetetlennek tekintett politikai és állami vezetők legfelsőbb köreit is elérte. Közép- és Kelet-Európában, így persze Magyarországon is, példa nélküli, hogy a hivatalban lévő kormány prominens politikusait korrupciós vádak alapján ennyire összehangolt intézkedés részeként tartóztassák le. Láthatóan Csehországban működik a hatalommegosztás, nagyhatalmú urak és hölgyek ezúttal nem tudtak leszólni, ügyeket eltussolni, mutyiknak falazni.

Az eddig ismertetett vádak és gyanúsítások azt mutatják, hogy a cseh kormánypolitikusok meg nem engedhető közelségbe kerültek egyes üzleti lobbistákhoz és bizonyos gazdasági körökhöz, akiket illetéktelen előnyökhöz juttattak a közpénzek és állami megrendelések elosztásakor. És bár az ítéletre még várni kell, a cseh kormány lemondása és a végrehajtó hatalom köreit is érintő korrupciós botrány tisztességes büntetőeljárásban történő kivizsgálása azt a reményt kelti, hogy a korrupció többé ebben a régióban sem marad büntetlen.

Ideje, hogy Magyarország is szembenézzen azzal, amit a TI évek óta hangoztat: a politikai elit és egyes üzleti csoportok túlzottan szoros és átláthatatlan összefonódása melegágyává vált az illegális pártfinanszírozásnak – és ennek viszonzásaként a közpénzek magánzsebbe vándorlásának. Ennek a „legrosszabb gyakorlatnak” azonnal véget kellene vetni, igaz, van egy másik, hasonlóan sürgős teendő: az állami ellenőrző funkciók és a hatalommegosztás helyreállítása. Csak így lenne megteremthető annak az esélye, hogy a korrupció üldözésekor a hatóságok „csak” a munkájukat végezzék, és – hivatali esküjükön kívül – ne legyenek tekintettel senki és semmi másra.   

29 komment

Csiki-csuki az információszabadsággal

Elnöki vétó ide, elnöki vétó oda, a képviselők mégis korlátoznák a közérdekű adatokhoz való hozzájutást.

Ismeretes, hogy Áder János megvétózta az információszabadságról szóló április 30-án megszavazott törvényt. Ennek a törvénynek szinte nem volt olyan paragrafusa, mellyel egyet tudtunk volna érteni. Mindössze annyit köszönhetünk neki, hogy új kifejezéssel gazdagította az információszabadság szótárát. Megszületett a visszaélésszerű adatigénylés fogalma. Ez az igazi fából vaskarika. A polgárok az Alaptörvényben biztosított jogaikat gyakorolják, amikor adatok igénylésével ellenőrzik a közpénzek költését. Visszaélést ezért valójában a közérdekű adatok kezelői követnek el, amikor kényük-kedvük szerint döntenek arról, hogy melyik adatot adják ki, és melyiket nem.

Az elnöki vétó után a módosítás végleges változatát az Alkotmányügyi bizottságmódosító indítványa alakította ki. AAlkotmányügyi bizottság nem követte Áder János tanácsait. A zárószavazás előtti módosító szövege ugyanis továbbra sem akadályozza meg a közérdekű adatok megismerésének önkényeskorlátozását. Az újabb verzió szerint az lenne tilos, hogy a polgárok a „közfeladatot ellátó szerv gazdálkodásának” "átfogó, számlaszintű", netán "tételes" ellenőrzését megvalósító adatkérésekkel álljanak elő. Az ördög persze most is a részletekben lakozik: azt ugyanis a közérdekű adatot kezelő szervek döntik el, mi minősül átfogó, számlaszintű, tételes ellenőrzésnek.

A közérdekű adatok iránti kérelem megtagadását az adatkérő a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságnál sérelmezheti. Nem tudni azonban, hogy vajon bíróságon is lehet-e perelni a kérelmet elutasító állami adatkezelőket. Ha bíróhoz csak akkor lehet fordulni, ha a polgár kimerítette a hatósági jogorvoslati utata hatóságnak nem kell mást tennie, mint a végtelenségig húzni az időt.

Ha a zárószavazás előtti módosító javaslat változatlan formában megy át, mindenféleképpen kezdeményezni kell az Alkotmánybíróság eljárását, mivel az új szövegezés is gyengíti a közérdekű adatok megismeréséhez való jogot. Mivel a köztársasági elnök a parlamentnek küldte vissza a törvényt, másodszorra csak azoknak az új rendelkezéseknek az alkotmánybírósági felülvizsgálatát kérheti, amelyeket a parlament az elnöki vétó után szavazott meg. Az egész törvény utólagos alkotmányossági felülvizsgálatát csak Szabó Máté, az alapvető jogok biztosa kérheti. A dolgok jelen állása szerint erre szükség is lenne.

4 komment

Szép lakása van? Képviselőnek ne mutassa meg, mert elveheti!

A Fidesz-es György István módosító indítványt nyújtott be a kisajátítási törvényhez. Ebből megtudtuk, hogy képviselő úr szerint ha egy állami vezetőnek megtetszik egy lakás, akkor a kormánynak meg kell adni a lehetőséget arra, hogy ezt a lakást kisajátítsa a tulajdonosától.  Képviselő úr szerint ugyanis kiemelt közcél, hogy ő és képviselőtársai jó helyen lakhassanak.

Minden a már megszokott módon történik. Most sem volt ugyanis érdemi vita és gondos szakmai előkészítés egy nagyon fontos törvény megváltoztatásánál. Most a polgárok ingatlantulajdonának elvonását lehetővé tévő szabályok módosítása van soron. A módszer – ahogy az előbb írtuk – nem meglepő. A módosítás tartalma viszont már-már meghökkentő. A lényege egy szóval is leírható: zabrálás.

A múlt pénteken benyújtott törvényjavaslat értelmében más ingatlanát a jövőben azért is ki lehetne sajátítani, hogy azt országgyűlési képviselő vagy az Országgyűlés által választott közjogi méltóság – ilyen például a házelnök, a Kúria elnöke és a legfőbb ügyész is – szerezze meg. A kisajátításról a megyei, illetve fővárosi kormányhivatal közigazgatási eljárásban dönt. Ha a parlament megszavazza a módosítót, a kormányhivatal határozattal kisajátíthatja azt a házat, lakást, amelyik megtetszik az országgyűlési képviselőnek vagy a választott tisztségviselőnek.

Az Alaptörvény értelmében tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből lehet. György István honatya módosítójának indokolása szerint a parlamenti képviselők és a főméltóságok lakásigénye “olyan kiemelt cél, mely esetében eleve fennállónak kell tekinteni az a feltételt, hogy a kisajátítással biztosított tevékenység közösségi előnyei a tulajdon elvonásával okozott kárt jelentősen meghaladják.” Napnál világosabb példája az önérdeket, a birtoklási vágyat, pökhendiséget leplezetlenül szolgáló politikai szándéknak.

Korrupció ellen küzdő civil szervezetként nem tehetjük meg, hogy György István módosítóját ne kritizáljuk. Nem csak annak tartalma miatt vagy azért, mert egyeztetés nélkül nyújtotta be, hanem azért is, mert még a címe sem korrekt a módosítónak, át kellett volna azt írnia.

György István ugyanis eredetileg a kisajátításról szóló törvényen akart változtatni. De ez a törvény így már nem a kisajátításról szólna – márpedig alapvető követelmény, hogy a törvények címének igazodnia kell a tartalmukhoz. A TI segít neki, ne legyen szégyenlős! Javaslataink a következők:

2007. évi CXXIII. törvény a zabrálásról vagy

2007. évi CXXIII. törvény a rekvirálásról

105 komment

A történet vége

Az információszabadságról szóló törvény ma elfogadott módosítása után  a kormány és önkormányzatok gyakorlatilag bármilyen esetben titokban tarthatják, mire költik a közpénzt. Ez a törvény ellentmond az alapvető erkölcsi  normáknak, és ellentmond a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium által koordinált antikorrupciós kormányprogram alapelveinek is.

Ez az új szabályozás hiteltelenné tesz minden más kormányzati antikorrupciós intézkedést, ezért az atlatszo.hu, a Budapest Intézet, a K-monitor, a Társaság a Szabadságjogokért és a Transparency International úgy döntött, hogy befejezi a közös munkát a minisztériummal, és kilép a tárca által szervezett munkacsoportokból.

A Transparency International továbbra is el akarja érni, hogy a kormány teremtse meg az alapjait a korrupciómentes Magyarországnak.  Felesleges, közös látszatmunkához azonban nem adhatjuk a nevünket.

Ahogy eddig is, ezután is küzdünk- sőt még elszántabbak lettünk. A sajtóban, a közéletben, a jogsegélyszolgálatunk segítségével mutatjuk meg, hogy mindig van alternatíva.

Navracsics Tibornak írt levél itt olvasható!

2 komment

Se tisztábbak, se átláthatóbbak nem lesznek a választások az új törvény szerint

Választási szakértők szerint politikusok önmegtartóztatásán és bölcsességén múlik a kampányok tisztasága. Nem akarok senkit elkeseríteni, de ha ez így van, akkor az eddigi gyakorlat alapján teljesen felesleges választásokat tartani.
 
Abszurd kerekasztal beszélgetésen vettem részt a múlt csütörtökön a Nemzeti Közszolgálati Egyetem és a Political Capital által szervezett,Célegyenesben a választási reform című konferencián. Az volt a feladatom, hogy az új választási eljárásról szóló törvény alapján bemutassam a kampányfinanszírozás új szabályait. Ami azért kulcskérdés, mert ha tudjuk, milyen üzleti csoportok költenek sokmilliót a pártok kampányaira, akkor könnyen követhető, hogy hatalomra kerülve ezeknek a csoportoknak vagy a közérdeknek kedveznek-e (ld. trafiktörvény). Magyarországon eddig ez követhetetlen volt, a jó szabályozás célja az lenne, hogy nyilvános legyen ki áll a hatalom mögött.
 
Sajnos ezt az igényt a mostani szabályok nem elégítik ki.
 
A választási eljárásról szóló törvény hatálya a kampányidőszakra terjed ki, ami 50 nap. Hogy előtte ki, miből és hogyan kampányol, magánügy. A választási eljárásról szóló törvény csak a jelöltek és a pártok kampánytevékenységét szabályozza. A Magyar Vizsla, a CÖF és a Haza és Haladás Egyesület és a többi civil szervezet nyugodtan kampányolhatnak kedvükre láthatatlan forrásokból. Nem beszélve a kormányról és az önkormányzatokról, semmi nem tiltja, hogy közpénzből kampányoljanak.
 
Sokféle kampányeszköz létezik. Ezek közül nem szabályozza a törvény a választási gyűlések, a közvetlen megkeresések és a plakátok, köztük az óriásplakátok pénzügyeit, se kampányidőszakban, se előtte. A sajtótermékekben megjelenő politikai hirdetések szabályozása viszont ehhez képest meglepően – és nagyon helyesen – szigorú. Aki ott akar hirdetni, csak a sajtóorgánumok által közzétett listaáron teheti meg. Miért is nem lehet ugyanezt a szabályt az óriásplakátokra is alkalmazni? Vajon van-e összefüggés az óriásplakátos kampányköltések átláthatatlansága és aközött, hogy 2012. első félévében az állami hirdetések 80%-a óriásplakátokra költődött, közpénzből?
 
Ezen kívül van még a politikai reklám, amit csak közszolgálati médiumokban lehet sugározni, ingyen. Na jó, a kereskedelmi médiában is, de csak az EP választások során, az országgyűlési választások során nem. Miért is ez a megkülönböztetés? Mert ez a szabály súlyosan sérti az esélyegyenlőséget, és nem összeegyeztethető az uniós választásokra vonatkozó szabályokkal.
 
A szabályok egyáltalán nem szólnak arról, hogy egy pártnak vagy jelöltnek be kell-e számolnia a bevételeiről és kiadásairól a kampány után, azt ki ellenőrzi és hogyan és ha véletlenül törvényt sértene, mi a következménye. Azóta a sajtóban megjelent, hogy 5 m Ft lesz a költési korlát jelöltenként, és ebből 1 m Ft-ot ad az állam, hitelkártyán. Bravó! 5 M Ft-ból 1-et nyomon tudunk követni, azaz minden 100 Ft-ból 80 Ft rejtve marad.
 
Összefoglalva tehát, a választási eljárásról szóló törvény sérti az esélyegyenlőséget, és mindössze 50 napnyi pártok vagy jelöltek által sajtóban folytatott kampányt szabályoz, mindenféle ellenőrzés és következmény nélkül.
 
Ezután az elég szomorú felvezető után következett a kerekasztal beszélgetés, ami ha lehet, még súlyosabb képet mutatott. Vitapartnereim szerint ezek az ügyek nem a választási eljárásról szóló törvényhez kapcsolódnak, hanem a politikusok önmegtartóztatásán és bölcsességén múlnak. Szerintük jogszabállyal kampányfinanszírozást nem lehet kordában tartani. Én is csak biztos azért gondolom, hogy ér valamit a jog, mert nem vagyok jogász. És milyen igazuk van: nem sokat ér ma a jog Magyarországon, az Alaptörvény negyedik módosítása erre kiváló példa. De hogy szakértők, akiknek a választási rendszer korrektsége és tisztasága a céljuk megkérdőjelezzék a jog uralmát, igazán lesújtó képet fest a közállapotokról.

14 komment

Trafikügy - a jéghegy csúcsa

A trafikügy nem kivételes eset, nem pár kormány közeli vállalkozó helyzetbehozása,  hanem olyan automatikus következménye az átláthatatlanul működő rendszereknek, ami legálissá és nem vizsgálhatóvá teszi a korrupciót.

Rétvári Bence szerint nincs szükség lobbiszabályozásra, a kormány és a cégek között kötött stratégiai megállapodások, valamint a jogszabályok társadalmi egyeztetésének szabályozása lefedi ezt a területet.

A KIM államtitkára ezt a Transparency rendezvényén mondta, tavaly novemberben, és nagy megrökönyödést keltett a hallgatóságban. Az üzleti szektor, már a versenyt igénylő része, szeretné, ha nem háttéralkuk alapján osztódnának fel a piacok, hanem a kormányközeli cégekhez hasonló eséllyel képviselhetnék érdekeiket.

Rétvári Bence szerint erre a jelenlegi szabályozás megfelelő garanciát nyújt. A "hogyan védi ki azt a kockázatot, amikor a frakcióvezető barátja írja a dohánykereskedelmi törvényt, aki történetesen egy dohánygyárat vezet?” kérdésre az államtitkár annyit válaszolt, hogy politikai indíttatású kérdéseket nem kommentál.

A trafikos történet elég egyértelmű bizonyítéka az ún. state capture-nek, amikor is egyes befolyásos érdekcsoportok beleszólnak a jogalkotásba, a maguk malmára hajtva a vizet. Mostanra egyértelmű, hogy a jogszabály az azokat megalkotók rokonainak és barátainak kedvez, közérdek fel sem merült a jogszabályt megszavazó parlamenti képviselőkben. Minek is, ha a parlamenti tisztség arra is használható, hogy a környezetemnek megélhetést biztosítsak.

A dohánykereskedelmi törvény mégis egy szerencsés eset. Maga Lázár János ismerte el, hogy Sánta János, a Continental vezérigazgatója írta a törvényt, aki az ő barátja. Mivel Sánta dohányipari szakember, Lázár nem is értette, mi volt a gond az eljárással. Sajnos az esetek többségében nem derül ki, ki írja a törvényt, csak azt látjuk, nem adottak az egyenlő verseny feltételei. Épp ezért lenne fontos egy olyan lobbiszabályozás, ami az ilyen eseteket megelőzi, és amikor kiderülnek, szigorúan bünteti.

Normális jogszabályi környezetben Lázár Jánosnak a botrány kirobbanásának napján kellett volna lemondania. Persze nem ez történt. Hanem átszervezések következtében ma is az uniós pénzek elosztásáért felel. No comment.

33 komment

Most már a választások tisztasága a tét – újra a választási eljárási törvényről

A korrupció ellen elkötelezett civil szervezetként hálával tartozunk az Alaptörvény negyedik módosításának, hiszen értékes tudással gazdagított minket. Végre megértettük, hogy az Alkotmánybíróság miért szokott egyes jogszabályi rendelkezéseket alkotmányellenesnek nyilvánítani és megsemmisíteni. Hát azért, hogy ilyen módon kérje a megsemmisített rendelkezések Alaptörvénybe foglalását. A választási eljárásról szóló törvény kampányszabályainak nagy részét megsemmisítő AB határozatnak is ez lehetett a célja. Az Alkotmánybíróság az 1/2013. (1. 17.) számú határozatában rámutatott, hogy a választói akarat zavartalan kialakítását és kinyilvánítását súlyosan és aránytalanul korlátozza a politikai reklám közzétételének a közszolgálati médiaszolgáltatókon kívüli széleskörű tiltása. Ezért semmisítette meg a kampányeszközökre vonatkozó szabályozást. A kormány parlamenti többsége megértette az Alkotmánybíróság kérését. Ennek eleget téve az Alaptörvénybe illesztette azt a tilalmat, miszerint kampányidőszakban politikai reklám kizárólag közszolgálati médiaszolgáltatások útján tehető közzé.

Ez a tilalom a választáson országos listát állító szervezetekre, vagyis a nagy pártokra vonatkozik. A kampányszabályok részletei a választási eljárási törvényből derülnek ki. Az ehhez benyújtott zárószavazás előtti módosító indítvány csupa érdekesség. Eszerint a kereskedelmi médiumokban csak az országos listát nem állító jelölő szervezetek, például a kispártok és a független jelöltek hirdethetnek. Ravasz. A nagy és bejáratott ellenzéki pártok csak a közszolgálati médiumokban reklámozhatnak. Már többször rámutattunk, hogy a közszolgálati médiumok szerkesztése a kormánypártok iránt lojális, vagyis az ellenzéknek itt nem sok babér terem. Ha ez még nem lenne elegendő, a zárószavazás előtti módosító teljes természetességgel közli, hogy továbbra is a Nemzeti Választási Bizottság hatáskörében marad a közszolgálati médiaszolgáltatók között a reklámozásra szánt műsoridő felosztása. Annak a Nemzeti Választási Bizottságnak a hatáskörében, amelynek a tagjait az új választási eljárási törvény értelmében a köztársasági elnök indítványára a parlament 2/3-os többséggel kilenc évre választja meg. Sok kétségünk e testület elfogulatlanságát illetően nem lehet.

Ne feledjük azonban: mindez csak az ingyenes politikai reklámokra vonatkozik. Fizetett politikai hirdetést továbbra is bármely médiumban közzé lehet tenni. Ezen a területen nem változik a választási eljárási törvény. Ahogyan a TI ezzel kapcsolatos komoly aggályai is változatlanok. Ez a szabályozás ugyanis zöld utat ad a kampánykorrupciónak. Magyarországon a kampányfinanszírozás rendszere átláthatatlan, egyedül az biztos, hogy a pártok nagyságrendekkel többet költenek, mint amennyit bevallanak. Az új választási eljárási törvény csak ront ezen a helyzeten. Átláthatóság helyett drágaságot teremt és továbbra is megengedi, hogy a pártok tisztázatlan eredetű pénzeket ellenőrizetlenül használjanak a kampányaik során. Az Alkotmánybíróság kérését teljesítő kampányszabályozás így néz ki:

Az országos listát állító nagy pártok csak ellenszélben, a kormánypártok számára otthonos terepet jelentő közmédiában reklámozhatnak. Az itt rendelkezésre álló reklámidő keretet a kormánypártok által 9 évre választott Nemzeti Választási Bizottság osztja szét a pártok között. A közszolgálati politikai reklám ingyenes, ami jó, de mit sem ér, ha választási hirdetést pénzért is közzé lehet tenni.  Hogy a túlzott költekezés miatt ne kelljen magyarázkodniuk a pártoknak, az elektronikus médiumokban és a közterületi plakátokon még a hirdetési költségeket is el lehet rejteni. Arra sem kell figyelni, amire most még igen, nevezetesen, hogy jelöltenként elvileg csak egymilliót lehetne költeni. Ha nincsen kampányköltség plafon, hazudni sem kell. Ha még ez sem lenne elég: a választási kampányt ki lehet szervezni egy pártközeli civil szervezetnek. Az ilyen szervezetekre, egyesületekre végképp semmilyen kampánykorlátozás nem vonatkozik.

A politikai reklámok és a választási hirdetések ilyen egyenlőtlen feltételrendszere aláássa a politikai versengés tisztaságát. Ez a rendszer arra ösztönzi a pártokat, hogy kormányra jutva állami megbízások, közpénzek odaítélésével jutalmazzák a hatalomra jutásukat illegálisan finanszírozókat. Így a korrupció újratermelődésének ördögi köre a végtelenségig továbbfolyik.

Ennyit a kampányszabályokról. Van azonban az új választási eljárási törvényben ennél veszélyesebb csapda is. Ez a választói névjegyzékek nyilvánossága. Előttünk ismeretlen okok miatt a kormánytöbbség nem észlelte, hogy az Alkotmánybíróság a regisztráció Alaptörvénybe foglalására is felkérte, hiszen a választási eljárási törvény erre vonatkozó rendelkezéseit is megsemmisítette. Így az új választási rendszerben a Magyarországon lakóhellyel rendelkező választóknak továbbra sem fog kelleni feliratkozniuk a központi névjegyzékbe. Akinek azonban nincsen magyarországi lakcíme, más elbírálás alá esik. Ebbe a körbe tartoznak mindenekelőtt a szomszédos országokban élő, 2010. augusztus 20. óta kedvezménnyel honosított magyar állampolgárok. Meg a külföldön dolgozó, egyébként Magyarországon akár lakóhellyel is rendelkező állampolgárok. Ők vagy levélben, vagy az adott országban működő magyar külképviseleten szavazhatnak. Ehhez előzetesen regisztráltatniuk kell magukat, vagy a levélben szavazók, vagy a külképviseleten szavazók névjegyzékébe iratkozhatnak fel. Az új választási eljárási törvény azonban ezeket a névjegyzékeket gondosan elzárja a nyilvánosság elől.

A parlamenti végszavazásra váró szabályozás értelmében az egyébként nyilvános szavazóköri névjegyzék nem tartalmazza a külképviseleten és a levélben szavazók adatait. A külhoni magyar állampolgárok szavazói névjegyzékét a Nemzeti Választási Iroda kezeli. Ennek az új hivatalnak az elnökét a köztársasági elnök kilenc évre nevezi ki a miniszterelnök javaslatára. Tehát független lesz és minden befolyástól mentes.

Bár nem látunk rémeket és nem hiszünk az összeesküvés elméletekben, abban azonban biztosak vagyunk, hogy titkos névjegyzékek alapján nincsenek tiszta választások. Az új választási eljárási törvény alapján nem lehet előre megmondani, hogy hány külhoni magyar állampolgár regisztráltatja magát és válik ezáltal tényleges szavazópolgárrá. Azt sem lehet tudni ezáltal, hogy összesen hány levélben érkező és mennyi a külképviseleteken leadott szavazatra kell számítani. Így akár az is előfordulhat, hogy egy a jelenlegi kormánytöbbséghez lojálissá tett Nemzeti Választási Iroda választási csalást követ el. A névjegyzékek titkossága esetén ugyanis nincsen senki, aki ellenőrizhetné, hogy a Nemzeti Választási Iroda által megállapított, levélben, illetve a külképviseleteken leadott szavazatok mögött volt-e tényleges választói aktivitás. Akár a külhoni magyar állampolgárok számával megegyező számú külhoni szavazat is előkerülhetne a titkos névjegyzékek alapján.

42 komment

Tisztelt Köztársasági Elnök Úr!

A korrupció ellen elkötelezett civil szervezetként a legsúlyosabb aggályainknak kell hangot adjunk az Alaptörvény módosítására irányuló, megszavazott törvényjavaslat miatt.

A Transparency International Magyarország (TI) már többször rámutatott arra, hogy Magyarországon magasak a korrupciós kockázatok. A fékek és ellensúlyok rendszere meggyengült, a kontrollintézmények képtelenek a hatalmat korlátozni, a jogalkotási folyamat átláthatatlan. A kormány politikailag elkötelezett személyek kinevezésével igyekszik befolyásolni a tőle független állami intézményeket. Hazánkban a korrupció új minősége alakult ki: az államot befolyásos érdekcsoportok irányítják, a magánérdekek foglyul ejtették a közhatalmat. Mindez jelentősen csökkenti az állami intézményrendszer korrupcióval szembeni ellenálló képességét.

Az Alaptörvény módosítása az állam foglyul ejtésének újabb példája. Annak jele, hogy a kormány akár az Alkotmánybíróság által korábban az Alaptörvénnyel ellenesnek ítélt rendelkezések alaptörvényi szintre emelésével is kész érvényt szerezni az akaratának. A parlamenti képviselők által benyújtott törvényjavaslat tartalmának a kialakítása során semmilyen nyilvános szakmai egyeztetésre nem került sort.

A jelenleg kormányzó pártoknak kedvező, önkényes kampányszabályok alaptörvényi lehetővé tétele és a szabályozatlan kampányfinanszírozás  kiugró korrupciós kockázatokat eredményeznek a választási kampányok terén. Az Alaptörvény azt mondaná ki, hogy „kampányidőszakban politikai reklám kizárólag közszolgálati médiaszolgáltatások útján tehető közzé”. Emlékeztetünk arra, hogy az Alkotmánybíróság a 45/2012. számú határozatában a kampányeszközökre vonatkozó szabályozást nagyrészt az indokolatlan és önkényes megkülönböztetés tilalma miatt semmisítette meg. Önkényesnek ítélte azt, hogy az elektronikus médiaeszközök közül csak a közszolgálati eszközökben történő hirdetés megengedett. Az Alkotmánybíróság szerint ez a rendelkezés aránytalanul korlátozza a választópolgárok tájékozódáshoz való jogát.

Az Alaptörvény hétfőn megszavazott módosítása nem egyszerűen védelembe venné az Alkotmánybíróság által egyszer már megsemmisített kampányszabályokat, hanem az Alaptörvény saját maga vezetne be a választópolgárok kiegyensúlyozott tájékozódáshoz való jogát korlátozó tilalmat.

Az igazságszolgáltatás törvényes rendjébe való önkényes beavatkozást megengedő alaptörvényi szabály kikezdi az eljárások tisztességességébe vetett bizalmat. Az Alaptörvény módosítása tovább súlyosbítja az igazságszolgáltatás területén jelentkező korrupciós veszélyeket. Az Országos Bírósági Hivatal elnökének megválasztására és a bíróságok igazgatásában gyakorolt jogaira vonatkozó lényeges szabályok bekerülnének az Alaptörvénybe. Így az a szabály is, hogy az Országos Bírósági Hivatal elnöke egyes ügyeket áthelyezhet más bíróságra. Az Alaptörvény ugyanakkor nem határoz meg semmilyen objektív szempontot arra nézve, hogy miként kell határozni a törvény által rendelt bíróság helyett más bíróságnak adott ügy tárgyalására történő kijelölése során.

Számos, az Alkotmánybíróság által korábban alkotmányellenesnek ítélt jogszabályi rendelkezés beépítése az Alaptörvénybe, valamint az Alkotmánybíróság hatáskörének a további szűkítése ellehetetleníti a kormány és a törvényhozás működésének a kontrollját. Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény módosítását kizárólag formai szempontból vizsgálhatja majd, és tovább csökken a költségvetési és adózási szabályok alkotmányossági vizsgálatának a lehetősége is.  A kormány és parlamenti többsége ezáltal jelentős lépést tesz a valódi alkotmányossági kontroll nélküli közhatalom gyakorlás felé.

Az Alaptörvény elfogadott módosítása ismételt tanújelét adja annak, hogy a kormánytöbbség szükség esetén újabb és újabb jogalkotási improvizációival kész tovább gyengíteni a fékek és ellensúlyok már amúgy is megroppant rendszerét. Az Alaptörvény módosítása azt jelzi, hogy a jogalkotás a közérdek helyett a kormánypártok érdekét szolgálja. Ez még jobban megnehezíti a hatalom elszámoltatását és ellenőrzését, tovább növelve a korrupciós kockázatokat.

Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Megválasztása alkalmából az Országgyűlésben elmondott beszédében hangsúlyozta, hogy kiemelkedő fontosságúnak tartja alkotmányos jogintézményeink tiszteletét. Megígérte, hogy maradéktalanul viselni fogja az Alaptörvényben önre rótt felelősséget.

Az Alaptörvény értelmében az ön kötelessége őrködni az államszervezet demokratikus működése felett.

Minderre figyelemmel arra kérjük Köztársasági Elnök Urat, hogy az Alaptörvény 6. cikkének (4) bekezdésében foglalt jogkörét gyakorolva kezdeményezze az Alaptörvény módosítására irányuló elfogadott törvényjavaslat Alaptörvénnyel való összhangjának Alkotmánybíróság által történő vizsgálatát.

Budapest, 2013. március 12.
 
Tisztelettel:
       
Dr. Alexa Noémi       
ügyvezető igazgató    

68 komment

A KORRUPCIÓ ELLENI HARC HELYETT INKÁBB ÖNIGAZOLÁS A KORMÁNY ÚJ RENDELETE

A Kormány új rendeletet hozott a korrupció ellen. Integritásirányítási rendszer. Van, aki szerint jól hangzik. A TI szerint azonban nem. A bonyolult elnevezés ugyanis valójában semmit sem takar.

A Kormány még tavaly áprilisban fogadta el a korrupció elleni intézkedési tervét. Erről kormányhatározat is született, amely meghatározta a fellépés menetrendjét is. Bár sokhónapos csúszással – emiatt a TI felemelte a szavát – de végül elindult a program végrehajtása. Ennek részeként készült el az „államigazgatási szervek integritás irányítási rendszeréről” szóló rendelet tervezete. A Transparency International Magyarország (TI) észrevételeiben már ekkor hangoztatta a kifogásait.

Az ötlet jó. Szükség van arra, hogy az állami szervek dolgozói elmondhassák egy megbízható embernek, ha valamilyen hatalmi visszaélésre, „hivatali packázására” bukkannak. Fontos az is, hogy a dolgozók ilyen jelzéseit a hivatalok tényleg kivizsgálják, méghozzá gyorsan és érdemben. Azt azonban a kezdetektől kritizáltuk, hogy az ún. integritási tanácsadó, vagyis a hivatalnál tapasztalt visszaélések kivizsgálásával megbízott kolléga igazából nem lenne független a hivatal vezetésétől. Azzal sem értettünk egyet, hogy a korrupció elleni feladatokat egy személyben elláthatná az adatvédelmi felelős, az esélyegyenlőségi felelős vagy a fegyelmi biztos is. Akár egyet fizet, négyet vihet rendszerben is be lehetne tölteni az integritási tanácsadó állását. Ez azonban leértékeli a korrupció elleni fellépést. Ugyanaz az ember reggel mondjuk kivizsgálja, hogy a dolgozók elkövettek-e fegyelmi vétséget, majd délben a reggel megbírságolt kollégák korrupciós jelzéseit hallgatja meg? Hát hogyan lehetne megbízni egy ilyen integritási tanácsadóban?

Az észrevételeinkre nem kaptunk választ. Aztán a 30. Magyar Közlönyben megjelent az „államigazgatási szervek integritásirányítási rendszeréről és az érdekérvényesítők fogadásának rendjéről” szóló kormányrendelet. Hurrá, úgy látjuk, sikerült a korrupció elleni fellépés mellé odacsapni a lobbiszabályozást. Ami rossz volt a tervezetben, nem lett sokkal jobb a kész rendeletben sem. Az új jogszabály például nem ad garanciákat arra, hogy a visszaélés gyanúja miatt vizsgálódó integritási tanácsadó eljárását a főnöke ne állíthassa le, vagy mondjuk ne kötelezze arra, hogy felmentő döntést hozzon. Az is kérdéses, hogy garanciák hiányában képes lesz-e az antikorrupciós munkatárs komolyabb ügyekben egyáltalán kivizsgálást kezdeményezni? Kaptunk tehát egy megerősített szakszervezeti bizalmit, akit valóban nehéz elmozdítani. Ehhez ugyanis kell a KIM közigazgatási államtitkárának az előzetes egyetértése is. Az jó, hogy az integritás tanácsadó védve van az ellen, hogy kirúgják, ha belenyúl a hivatali darázsfészekbe. De mi biztosítja, hogy erre a posztra olyan embert neveznek ki, aki valóban keresni is fogja a darázsfészkeket a cégnél, sőt, meg is piszkálja azokat?

Ezzel a rendeletével a Kormány nem győzött meg minket arról, hogy valóban tenni akar az állami hivataloknál észlelt visszaélések ellen. Ezzel legfeljebb kipipálták a hivatalon belüli antikorrupciós jelzések kezelésének a szabályozását, de nem oldották meg a problémát. És árukapcsolásként megkaptuk a lobbistákkal való kapcsolattartás szabályait is. Hát ezek alapján azt pont nem fogjuk megtudni, hogy melyik közszolga milyen lobbistával, melyik ügyben és miféle eredménnyel tárgyalt. Talán elegendő, ha ezt a közszolga hivatali felettese tudja, ő majd egymagában érvényesíti a civil társadalom szempontjait is…

0 komment

MÓDOSÍTOTT ALAPTÖRVÉNY-MÓDOSÍTÁS – A KORMÁNYTÖBBSÉG BIZTOSRA MEGY

A kormánytöbbség módosította az Alaptörvény módosítását. Támogatták Lázár János módosító javaslatát, amely az Alaptörvénybe betonozná, hogy politikai reklámot csak a közszolgálati médiumokban lehet közzétenni.

A Transparency International Magyarország (TI) az Alaptörvény negyedik módosítása ellen azonnal nyílt levélben tiltakozott. Rámutattunk arra, hogy a módosító indítvány az Alaptörvényben adna lehetőséget az Alkotmánybíróság által megsemmisített kampányszabályok újbóli elfogadására. Azaz, az Alkotmánybíróság többet nem dönthetne a kérdésről.

Emlékeztetőül: az Alkotmánybíróság a kampányeszközökre vonatkozó szabályozást nagyrészt az indokolatlan és önkényes megkülönböztetés tilalma miatt semmisítette meg. Önkényes volt az, hogy a választási eljárási törvény a kereskedelmi hirdetések piacáról kirekesztette az elektronikus médiumokat. Eközben a szintén a kereskedelmi hirdetési felületek közé tartozó óriásplakátok megengedett kampányeszközök maradtak. Az is önkényes volt, hogy az elektronikus médiaeszközök közül csak a közszolgálati eszközökben történő hirdetés lett volna megengedett. Az Alkotmánybíróság szerint mindez együttesen aránytalanul korlátozta volna a választópolgárok tájékozódáshoz való jogát.

Az Alaptörvény negyedik módosítására irányuló indítvány eredeti szövege megengedte volna a közszolgálati médiumokon kívül más eszközökben történő választási hirdetések korlátozását. Az Alaptörvény alapján tehát ki lehetne zárni akár az internetet, akár a kereskedelmi tévéket a kampányfelületek közül, holott az Alkotmánybíróság ezt korábban alkotmányellenesnek minősítette. Mindeközben a tisztességes és átlátható kampányfinanszírozás megteremtésére továbbra sem történik érdemi kísérletet. A TI korábbi közleményében már kifejtette, hogy a jelenleg kormányzó pártoknak kedvező, önkényes kampányszabályok alaptörvényi lehetővé tétele és a szabályozatlan kampányfinanszírozás továbbra is kiugró korrupciós kockázatokat eredményeznek a választási kampányok terén. Azt is hangsúlyoztuk, hogy ilyen kampányszabályok alaptörvényi védelembe vételével a politikai versengés esélyegyenlősége kerül veszélybe.

Bár az Alaptörvény módosítása önmagában gondoskodott volna arról, hogy a következő választási kampányban a jelenlegi kormánytöbbségnek lejtsen a pálya, Lázár Jánosnak ez nem volt elég. Az még kevés, ha sarkalatos törvény korlátozhatja politikai hirdetések közzétételét a kereskedelmi tévékben és az interneten. A Miniszterelnökséget vezető államtitkár úgy látszik, semmit nem bíz a véletlenre. Kapcsolódó módosító javaslata értelmében maga az Alaptörvény mondaná ki, hogy „kampányidőszakban politikai reklám kizárólag közszolgálati médiaszolgáltatások útján tehető közzé”. Vagyis az Alaptörvény nemcsak lehetőséget adna a kereskedelmi médiumok és a világháló korlátozására, hanem saját maga gondoskodna a tilalomról.

Még örülhetünk, hogy az óriásplakátok ezúttal nem kerültek terítékre. Hiszen akár azt is bemódosíthatták volna az Alaptörvénybe, hogy a köztéri óriásplakátok kampánytarifáit nem kell bejelenteni. Mint tudjuk, a kormányhoz közel álló szereplők meghatározó befolyással bírnak az óriásplakátok piacán (erről bővebben itt és itt). A választási eljárási törvénnyel egyszer már megkísérelték elrejteni a köztéri hirdetések árait. Így nem lehetne ellenőrizni, hogy mennyi közpénzt költenek pártkampányra a választások során, kormány közeli köztéri plakátokon. Az Alkotmánybíróság azonban megsemmisítette ezt a rendelkezést De igazán nem szeretnénk ötleteket adni a honatyáknak, mert a végén még zárószavazás előtti módosító javaslattal éppen a TI felvetésére kerül be ez a szabály az Alaptörvénybe.



13 komment

GYŐZÖTT A JOG. EZÉRT GYŐZÖTT A KLUBRÁDIÓ

A Transparency International Magyarország üdvözli a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság tegnapi döntését, amely jogerősen kimondja, hogy a médiahatóságnak új eljárás keretében, érdemben el kell bírálnia a Klubrádió frekvenciapályázatát.

A Transparency International Magyarország (TI) a korrupció ellen küzd. Pontosabban: a korrupció minden fajtája ellen küzd.

Többször jeleztük már, hogy Magyarországon a korrupció új minősége alakult ki. Az elmúlt években nőtt az állami kontroll, a fékek és ellensúlyok rendszere gyakorlatilag leépült. A kormány személyzeti vagy politikai eszközökkel a befolyása alá vonja azokat az intézményeket, amelyeknek tőle függetlennek kellene lennie. Így könnyebb az aktuális kormány érdekeit inkább figyelembe vevő döntéseket hozni, kevésbé átlátható a rendszer.

Ez történt a médiahatósággal is. Az eredeti rendeltetése szerint pártsemleges és a kormánytól független szervezet működését „hatékonyabbá tették”. Ennek eredményeképpen a Médiatanács valamennyi tagját és a médiahatóság elnökét ugyanaz a politikai párt választotta meg, ráadásul az elnök korábban ennek a pártnak volt az országgyűlési képviselője.

A Klubrádió frekvenciapályázata az egyik legjobb példája ennek az újfajta korrupciós veszélynek. A médiahatóság következetesen, mindent megtett azért, hogy a kormánnyal szemben kritikus Klubrádiót elhallgattassa. A Klubrádió pedig szintén következetesen, a bíróságon támadta meg ezeket a lépéseket, és győzött. Azért győzött, mert a bíróság többször, egymás után hozott szakmailag kifogástalan döntést. A legutolsó, tegnapi ítélet ellen már nincsen apelláta: azt a Médiatanácsnak végre kell hajtania.

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság bátor döntése nem hagy széles mozgásteret a Médiatanácsnak. A korábbi pályázat érvényes és eredményes, az egyedüli, még lábon álló pályázó pedig a Klubrádió. A bíróság arra kötelezte a médiahatóságot, hogy ezt a pályázatot érdemben elbírálva hirdessen győztest.

Ezt másként nagyon nem lehet értelmezni, mint úgy, hogy a 95.3 MHz-s frekvenciát továbbra is a Klubrádió használhatja, mégpedig nem a kéthavonta meghosszabbításra szoruló engedély alapján.

Szükség volt a bíróság döntésére, de nagy kár, hogy ilyen ügyekben kell dönteni a bíróságnak. Ennek a pernek ugyanis a médiatanács részrehajló, rosszhiszemű jogalkalmazása volt az alapja. Ez tipikus példa a már korábban említett újfajta korrupcióra.

A Transparency International véleménye szerint a Klubrádió frekvenciapályázatának jogi megítélése a bíróság döntése nyomán egyértelmű. A helyzet tiszta és átlátható. Ezért arra kérjük a médiahatóságot, hogy most már ennek megfelelően járjon el. Ne keresse a kiskapukat, ne keresse a kibúvókat, ne támadja meg újra a bíróság döntését.

0 komment

HA KORRUPT VAGY, FIZETSZ. HA NEM VAGY KORRUPT, VALÓSZÍNŰLEG AKKOR IS.

Kenőpénzt kellett volna fizetnie a jogosítványáért egy tanulóvezetőnek, de ő a vizsga előtt inkább szólt a TI-nak, és mi a rendőrséggel közösen elintéztük, hogy elfogják a korrupt oktatót. De a tanulóvezetőnek így is többe kerülhet majd a jogosítvány.

 

 

Február 21-én egy fiatalember – nevezzük őt Becsületes Polgárnak – telefonon kért segítséget a Transparency International Magyarországtól (TI). Becsületes Polgár elmondta, hogy a jogosítvány megszerzése érdekében 25 ezer forinttal kellene megvesztegetnie a vizsgabiztost. A kenőpénzt az oktatója adná át a vizsgabiztosnak. Becsületes Polgár azonban semmiképpen nem akart részt venni a korrupcióban. Hozzánk fordult és a TI segített neki.

 

Mindez reggel történt, már alig félóra volt hátra addig az időpontig, amikor a pénzt az oktatónak át kellett volna adnia. Először is tisztáztuk, hogy ennyi idő alatt nem tudjuk mozgásba hozni a rendőrséget. Ezért javasoltuk Becsületes Polgárnak, hogy halassza el az átadás idejét, mondja az oktatónak, hogy még nem tudta összeszedni a pénzt. Ezután tisztáztuk, hogy Kispesten lenne az átadás. Felhívtuk a kispesti rendőrséget és nagy megelégedésünkre az ügyeletes tiszt remekelt. Megadtuk Becsületes Polgár adatait és megbeszéltük: ha bemegy a rendőrségre, elmondja a történteket, az átadáskor a rendőrök elfogják a korrupt oktatót.

 

Visszahívtuk Becsületes Polgárt, közöltük vele a jó hírt és elmondtuk, miféle izgalmakra számíthat. Például betechnikázhatják – ez azt jelenti, hogy mikrofont és hangrögzítőt erősítenek rá – és így a rendőrség felveszi az oktató és a közte zajló beszélgetést. Vagy az átadásra kerülő pénzt speciális anyaggal jelölik meg, hogy látni lehessen, ki nyúlt hozzá. Így az, aki átveszi a kenőpénzt, nem tagadhatja le, hogy megvesztegették.

 

Innentől a rendőrségre bíztuk Becsületes Polgárt és nem csalódtunk: a rendőrök profik voltak. Végül nem kellett se technika, se különleges jelölés a pénzre. Csak felírták azoknak a bankjegyeknek a sorszámát, amelyeket Becsületes Polgár átadott az oktatónak. És amikor az oktató a pénzt eltette, a nyomozók lecsaptak. Mindez másnap, február 22-én történt, a rajtütést videofelvétel is megörökítette. A végén Becsületes Polgár visszakapta a pénzét is.

 

Amit valószínűleg újra el kell költenie, ha jogosítványt akar. A tanulóvezető ugyanis új tanárhoz került, de előírták neki, hogy ha vizsgázni akar, akkor pluszórákat kell vennie a következő vizsga előtt. Ha 10 újabb órát vesz, akkor rögtön elkölt erre kb. 25 ezer forintot. Annyit, amennyivel a vizsgabiztost kellett volna lefizetnie. De van egy másik abszurd elem is a történetben: az RTL Híradó szerint az oktató, aki elfogadta a pénzt, máris újra tanít. Igaz, nem azt a diákot, aki lebuktatta, őt egy másik tanár vállalta el.

 

A Transparency International ingyenes korrupció ellenes jogsegélyszolgálatot működtet. Ide bárki bejelentheti, ha korrupció gyanúját észleli, ha arra kérik, hogy fizessen kenőpénzt vagy vesztegessen meg valakit. De a közszolgák hatalommal való visszaélésére, vagy akár a közérdekű adatok eltitkolására vonatkozó jelzéseket is örömmel vesszük. Nálunk bárkiből lehet Becsületes Polgár. Ha hozzánk fordul, az adatait, a nevét bizalmasan kezeljük. Ha úgy látja jónak, akár el is hallgathatja a nevét, vagy megadhat kitalált nevet is.

 

Segítünk abban, hogy a korrupció gyanúját a hatóságok hatékonyan és gyorsan kivizsgálják. Ingyenesen dolgozó szakértő ügyvédeink tanácsokat adnak, segítséget nyújtanak a  feljelentés megtételében. Ha közpénz felhasználására vonatkozó közérdekű adatokat kell beszerezni, ügyvédeinek ingyen ellátják a peres képviseletet.

161 komment

Hátha majd Rubovszky

Ha én vezetném az Országgyűlés Mentelmi, összeférhetetlenségi, fegyelmi és mandátumvizsgáló bizottságát, kínosan érezném magam, ha a képviselőtársaim mosdatása lenne a feladatom. Vajon Rubovszky György is így érzi?

Tisztelt Rubovszky György úr!

A korrupció ellen elkötelezett civil szervezetként aggodalmunkat fejezzük ki amiatt, hogy az Országgyűlés Mentelmi, összeférhetetlenségi, fegyelmi és mandátumvizsgáló bizottsága nem talált semmi kivetnivalót Zsiga Marcell országgyűlési képviselő vagyonnyilatkozatában.

A vagyonnyilatkozat célja az, hogy a polgárok nyomon követhessék választott képviselőik és a közpénzekről döntő tisztségviselők vagyonosodását. Ezért a vagyonnyilatkozatoknak teljes körűen be kell mutatniuk a politikusok, közhatalmi döntéshozók vagyoni helyzetét és gazdagodásuk forrását. A jelenlegi szabályozás alapján a vagyonnyilatkozat úgy is kitölthető, hogy ne adjon érdemi információt a vagyon tényleges mértékéről és eredetéről. Zsiga Marcell is így járt el vagyona bevallásakor, hiszen nyilatkozatából nem derült ki, hogy miből származott az a pénz, amiből feleségével közösen 40 millió forint értékű házat vásárolt.

Az Ön által vezetett bizottság azt állapította meg, hogy Zsiga Marcell vagyonnyilatkozatának kitöltése során „semmilyen előírást nem sértett meg, minden kötelezettségét teljesítette”. Azt azonban nem derítette ki az eljárás, hogy ha Zsiga Marcell tényleg pontosan töltötte ki a vagyonnyilatkozatát, miért kellett írásban igazolnia a házvásárlásra fordított pénz legális eredetét.

Az Ön által Zsiga Marcell ügyében tett megállapítások ellentmondanak a vagyonnyilatkozat rendeltetésének. Mint a köz javáért felelős országgyűlési képviselőtől azt várjuk, hogy hatékonyan lépjen fel a vagyonuk eredetével elszámolni nem tudó politikusokkal szemben, illetve olyan szabályrendszert biztosítson, amely az állampolgárok számára nyomon követhetővé teszi a politikusok vagyoni helyzetének alakulását. Ezért azt kérjük, hogy a Mentelmi, összeférhetetlenségi, fegyelmi és mandátumvizsgáló bizottság nyújtson be a vagyonnyilatkozati rendszert átalakító módosító indítványt. Akik közpénzből kapják a fizetésüket, tegyék a vagyoni helyzetüket átláthatóvá. A vagyonbevallás legyen könnyen hozzáférhető, teljes körű, és a hozzátartózok nyilatkozata is legyen nyilvános. A hatékony ellenőrzés és szankcionálás érdekében javasoljuk, hogy a vagyonnyilatkozatokat ne az Országgyűlés, hanem az adóhatóság ellenőrizze.

Tájékoztatom, hogy ezt a leveket a www.transparency.hu honlapon nyilvánosságra hozom.

Előremutató együttműködését előre is köszönöm!

Tisztelettel,

Alexa Noémi

 

0 komment

Antikorrupciós egyeztetés - legalább a látszatra adnak

Szloboda Alíz, a Transparency International Magyaroszág közszektor programok vezetőjének bejegyzése:

Az antikorrupciós kormányprogram néhány intézkedésének előkészítésébe a kormány bevonja a civileket. Úgy és annyira, ahogyan és amennyire kedve tartja, és szüksége kívánja. Formai szempontból kifogástalanul, jól kommunikálhatóan. Persze a tartalom a lényeg. És nem is az egyeztetés tartalmáé, hanem a végeredményé. Bár a kettő összefügg.

Péntek délutánra újra egyeztetni hívták a kormánytisztviselők a civileket. A beszélgetés témája a Korrupció-megelőzési Program végrehajtásáról szóló tájékoztatás, illetve a program keretében megvalósuló kommunikációs kampány kreatív stratégiájának bemutatása.

Mi, civil szakértők pedig nagy számban, lelkesen jelentünk meg az egyeztetésen, ahogy az összes eddigin. A kormány az antikorrupciós kormányprogram áprilisi, illetve az OGP-hez történő csatlakozási szándék júliusi deklarálását követően igen döcögött a vállalások megvalósításával. Ha nagy erőkkel dolgoztak is, látszatja nem sok volt. Decemberben úgy tűnt, magasabb fordulatszámra kapcsolt az apparátus: bejelentették, hogy minden hónapban leülnek velünk, megkérdeznek, beavatnak, tájékoztatnak, komolyan vesznek, szóval bevonnak, együttműködnek. Mi civilek pedig elmegyünk, válaszolunk, részt veszünk, átgondoljuk, érvelünk, megírjuk, kidolgozzuk, elküldjük.

Legutóbb az etikai kódexekben célszerűen szabályozandó területekről a KIM által készített Zöld Könyv tervezetére, illetve a Nyílt Kormányzati Együttműködés (Open Government Partnership) akciótervére adott a TI észrevételeket. Az OGP 2011-ben alakult nyolc ország részvételével, azóta számos ország csatlakozott. Célja átlátható, hatékony és ellenőrizhető kormányzat megvalósítása, és a kormányzatok részéről olyan, a korrupció elleni fellépést elősegítő kötelezettségvállalások kezdeményezésének elérése, amelyeket akciótervbe foglalnak.

Ambivalensek az érzéseim. Havonta össze vagyunk ültetve, kérdezhetünk, együtt gondolkodhatunk, ötletelhetünk, tájékoztatnak minket. De arra, hogy melyik vállalás hogy halad, nincs sok ráhatásunk. Időnként fel-feltűnik egy-egy koncepció, tervezet, vitaanyag, ám a közigazgatási egyeztetések útvesztőiben (vagy ki tudja hol?) gyakran megakadnak a kormány egyes konkrét vállalásai.

Azért van eredmény is, hiszen például az OGP akciótervet a Kormány a szerdai ülésén elfogadta. (Bár az akciótervnek már október 15-én készen kellett volna lennie.) A társadalmi egyeztetésre bocsátott anyag a civilek által tett javaslatcsomagból zsugorodott össze, ám hogy milyen észrevételek érkeztek a társadalmi egyeztetés során, és azokból, illetve az akciótervre a TI, a TASZ és a K-Monitor által legutóbb tett észrevételeiből mi lett figyelembe véve és mi nem (és miért nem), majd a Közlönyből kiderül vagy onnan sem.

Többször szóvá tettük, hogy az egyes témákhoz, anyagokhoz kapcsolódó javaslatokra, észrevételekre miért nem kapunk olyan írásbeli választ, amelyből kiderül, melyik javaslat miért nem lett elfogadva. A pénteki egyeztetésen hosszan és kimerítően kaptunk reagálást a Zöld Könyvre tett észrevételeinkre. Igaz, csak szóban. De a lényeg, hogy végre elkészült a várva-várt Zöld Könyv, és láthattuk, és véleményezhettük. És még reagáltak is az észrevételeinkre. Igaz, a Zöld Könyvnek már 2012. július 31-re el kellett volna készülnie. Igaz, talán hatékonyabb lett volna, ha már a tervezet elkészítésének fázisában be lettünk volna vonva.

De ne legyünk telhetetlenek. Örüljünk inkább együtt, hogy szakmai fórum jellegű, a korrupció-megelőzési programhoz kapcsolódó új honlap készül, vagy annak, hogy a Kormánynak több mint 100 millió forint áll rendelkezésére egy ütős, a korrupció szerteágazó problémáit valóban megvilágító kampány létrehozására. Bár a hozzászólók között akadt olyan is, aki úgy érezte, inkább egy óvodát kell építeni ebből a pénzből, hisszük, hogy a figyelemfelhívó kampánynak is legalább annyi haszna lesz. Csak jól kell csinálni. Nemcsak jól kommunikálható, kipipálható, hangzatos látszat-megoldásokkal, hanem valós eredmények felmutatásával. Mi ebben vagyunk partnerek.

8 komment

Könnyebb lesz visszaélni a közpénzekkel az új PTK szerint

Ligeti Miklós, a Transparency International Magyarország jogi igazgatójának bejegyzése:

Beigazolódott a félelem - ígéretek ide vagy oda, az új Ptk. üzleti titokká tette a közpénzköltést, nehezebb lesz a közpénzek nyomon követése. Sőt, elvileg az is előfordulhat, hogy elmarasztal a bíróság, ha egy-egy képviselő vagyonnyilatkozatának a realitását firtatjuk.

A korrupció ellen elkötelezett civil szervezetként aggasztónak tartjuk az új Polgári Törvénykönyv üzleti titok fogalmára és a közszereplők kritizálhatóságára vonatkozó szabályozását. Ezek a szabályok jelentősen megnehezítik a közpénzek felhasználásának számonkérését és a közérdekű adatokhoz való hozzáférést.

Többször is jeleztük, hogy az új Ptk. csökkenti a közpénzek átláthatóságát. Az üzleti titokra vonatkozó új rendelkezések lehetőséget teremtenek az állami és önkormányzati szervek számára a szerződéseikkel és beruházásaikkal kapcsolatos titkolózásra. Felhívtuk a figyelmet az ebből eredő korrupciós veszélyekre és kértük, hogy az akkor még csak tervezett szabályt megfelelően módosítsák. A jelenlegi szabályozás megőrzése volt a célunk, hiszen a hatályos Ptk. kivonja az üzleti titok fogalma alól a közpénzek felhasználására vonatkozó adatokat.

Kérésünk eleinte úgy tűnt, megértő fülekre talál. Az aggodalmakra reagálva dr. Péterfalvi Attila, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnöke, dr. Székely László, az új Ptk. kidolgozásáért felelős miniszteri biztos és a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium is biztosította a nyilvánosságot, hogy megteszi a szükséges lépéseket a közpénzek átláthatóságának biztosítása érdekében. Ígéreteik szerint törvényben gondoskodnak az új Ptk.-ból kihagyott rendelkezés szabályozásáról. Vállalásuk értelmében a közpénzek felhasználásának átláthatóságát a jövőre nézve az üzleti titok fogalmának szűkítése tekintetében is az információszabadság-törvény (az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény) tartalmazná.

A szavakat azonban nem követték tettek. Az Országgyűlés által tegnap este elfogadott új Polgári Törvénykönyv nem tartalmaz az üzleti titok fogalmát szűkítő szabályt. Olyan módosító indítványról sincsen tudomásunk, amely az információszabadság-törvénybe iktatná a szükséges rendelkezést.

Az új Ptk. ezen túlmenően a közszereplők bírálhatóságát is korlátok közé szorítja. Az érdemi vitát megkerülve, zárószavazás előtti módosító indítványként került be a személyiségi jogi szabályok közé az új rendelkezés. Ennek értelmében a közszereplőknek a jövőben kevésbé kell tűrniük a kritikát, a személyiségi jogaik erősebbnek bizonyulhatnak a véleménynyilvánítás szabadságánál.  Így például a közpénzek felelőtlen felhasználása miatt sem feltétlenül lehet majd bírálni a politikusokat, közhatalmi döntéshozókat.

Az új Ptk. e szabályai komoly visszalépést jelentenek a közpénzek felhasználásának átláthatósága és számon kérhetősége területén. Attól tartunk, hogy a jövőben az állami megrendeléseknél a döntéshozók és a kedvezményezettek egyaránt hivatkozhatnak arra, hogy a megrendelés közpénzből fizetett ellenértéke üzleti titok és a nyilvánosságnak ezért semmi köze hozzá. Meg attól is tartunk, hogy nem bírálhatjuk majd az olyan politikusokat, akik a vagyonnyilatkozatukban nem adnak ésszerű magyarázatot a tényleges vagyoni helyzetükre. Előfordulhat, hogy a bíróság azt marasztalja el, aki nyilvánosan kétségbe vonja annak a politikusnak a szavahihetőségét, aki a képviselői fizetésből több tízmilliós ingatlant vásárolt, miközben a házastársa is kezdő közalkalmazotti fizetést kap.

1 komment

El a kezekkel az Alkotmánybíróságtól!


Ligeti Miklós, a Transparency International Magyarország jogi igazgatójának bejegyzése:

Aggasztó, hogy Dr. Salamon László KDNP-s országgyűlési képviselő személyében a nemzeti együttműködés rendszere már a sokadik olyan jogászt juttatja a taláros testületbe, aki a legcsekélyebb mértékben sem rendelkezik az ehhez szükséges szakmai, tudományos kvalitásokkal.

Dr. Balsai Istvánt követően dr. Salamon László az AB második pártpolitikus bírája, ráadásul dr. Dienes-Oehm Egonhoz és dr. Bihari Mihályhoz hasonlóan – életkoránál fogva – a 12 évesre növelt alkotmánybírói mandátumnak csak a töredékét tudja kitölteni.

A Transparency International Magyarország ezért a leghatározottabban kéri a Kormányt, hogy önmérsékletet tanúsítva ne saját pártfrakcióinak soraiból, illetve az egyébként iránta elkötelezett jogászokkal töltse föl az AB-t.

Kezdőlépésként azt javasoljuk, hogy az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény módosításával írják elő, hogy nem lehet az AB tagja az, aki a megválasztást megelőző négy évben országgyűlési képviselő volt.


1 komment

Na ne vicceljünk

Tegnap volt az ENSZ antikorrupciós világnapja, és úgy tűnik, egyre nagyobb iránta az érdeklődés itthon is. Minden kormány szereti az ilyen alkalmakat, mi is örülni szoktunk, ha megjelennek a rendezvényünkön, mert szilárdan hiszünk a párbeszédben, még ha nem is megy zökkenőmentesen, és akkor finoman fogalmaztam.

Szívesen adunk hát teret az "Átláccó" Fesztiválon kormányzati embereknek, három éve az akkori miniszterelnök (Bajnai Gordon, hogy ne kelljen számolgatni) tartott beszédet és adott át díjakat, két éve Rétvári Bence jelezte, hogy a kormány mindent megtesz a közérdekű bejelentők védelmének szabályozásáért, és persze most is, csak épp szabályozás nincs még. Úgyhogy, aki korrupciós ügyet tárna fel, még várjon egy kicsit. De nem akarom elhallgatni az eredményeket, volt október végén ezügyben egy workshop, az OECD részvételével.

Az idei fesztivált pénteken tartottuk,  konfenciával, mobilapp versennyel és Balkan Fanatik koncerttel, a rendezvényen most Handó Tünde, Rétvári Bence és Péterfalvi Attila képviselték azt az oldalt, amelyik hatalmánál fogva sokat tud tenni a korrupció ellen.

Fel is sorolódott minden, amit a kormány valaha tett, az is, amit az előzők nem tettek meg, majd vasárnapra a Fidesz szóvivője megállapította, remek a helyzet, hiszen a csehek és a litvánok is rosszabbul végeztek Magyarországnál a TI korrupció érzékelési indexén. Én meg tudok 45 országot, amelyek jobban végeztek nálunk, esetleg nézzünk körül arrafelé is.

Mert a helyzet egyáltalán nem olyan jó, és nem térek ki részletesen a state capture-re, de azért a mai hírekből csak kiemelném az erre utaló két apró momentumot. Miskolcon utat aszfaltoznak az alpolgármesternek és a parlamenti képviselőnek, és újabb politikus fog átülni a parlamenti frakcióból független alkotmánybírónak. Lehet, hogy a csehek ennél is rosszabbak (Szomália is, mégsem akarunk ott élni), de jelzem, ez így nagyon nincs jól! Sőt erre mondják, hogy ha megfelelő emberek ülnek a megfelelő helyeken, tényleg nincs szükség vesztegetésekre.

És még jelezném, hogy az új választási törvény értelmében az fog szavazni, aki regisztrál, az fog regisztrálni, akit elérnek a versengő pártok, azok fognak embereket elérni, akik kampányolhatnak, márpedig ez csak a közmédiának és a "civil" szervezeteknek lehetséges a regisztráció időszakában, hiszen az nem minősül hivatalos kampányidőszaknak. Innen azt hiszem, már mindenki számára világos, hogy megindulnak a rejtett pénzek minden oldalon, és aki hatalomra kerül, majd okosan viszonozza a titkos szívességeket. Persze, értem én, hogy majd a nyomtatott médiahirdetések árait nyilvánosságra kell hozni, és ez némi átláthatóságot visz a rendszerbe. De mi a helyzet az óriásplakátokkal? Azok sem olcsók, hacsak nem ingyen kapja az ember, és majd az adófizetők állják későbbi állami megrendelések formájában. Vagy a kereskedelmi médiával, ahol ki tudja, ki kampányol majd és hogyan, a regisztráció alatt. Érdemes lett volna maradni kicsit még a fesztiválon, és meghallgatni azt az előadást, amelyik a médiapiac felosztását taglalta, ki nem mondva ugyan, de két névvel fémjelezve az állami megrendelések 80, igen, nyolcvan százalékát.


Kétségkívül vannak erényei az egyelőre meg nem valósuló antikorrupciós kormányprogramnak, de ha valaki felelős politikus, tudja, hogy az összes intézkedés kiváló megvalósítása sem töri meg azt a bizonyos state capture-t, mert ahhoz bizony politikai akarat kellene. Az pedig hiányzik, így mindennél fontosabb, hogy az állampolgárok kényszerítsék ki azt.

Ha a Balkan Fanatikon vagy mobilapplikációkon keresztül, akkor úgy, rajtunk nem fog múlni!




(Alexa Noémi)

0 komment

Mit tesz a kormány a korrupció ellen?

A kormany.hu információi szerint folyamatosan történnek intézkedések antikorrupciós intézkedések.

November elején például korrupció ellenes együttműködési és egyetértési nyilatkozatot írt alá Magyarország Kínával, nem mondom, hogy régóta szükségét éreztük volna ennek az intézkedésnek. Jóval hasznosabbnak tűnnek a közérdekű bejelentők védelme érdekében októberben tett lépések, csak az nem világos, hogy mikor lesz eredményük. Augusztusban kiderült, hogy eredményes volt az elszámoltatás, a vizsgált ügyek kb. 5%-ában indult nyomozás. Júliusban a thai delegációval is egyeztetett a kormány a korrupció ellenes intézkedésekről. Ideje lesz felhívnom az ázsiai kollégákat, hátha kiderül, mitől olyan fontos Magyarország számára ez a régió antikorrupciós szempontból.

A nyári szezon sűrű volt, etikai kódex készült a hírek szerint (a mai napig nem nyilvános) és Magyarország bejelentette, hogy csatlakozik a Nyílt Kormányztai Együttműködéshez. Júniusban a TI jelentésére reagált a kormány, idézem: "Az elmúlt húsz évben soha nem tettek összesen annyit magyar kormányok a korrupció megelőzésére, visszaszorítására és számon kérésre, mint a jelenlegi Kormány az elmúlt két évben. Sajnálattal vesszük tudomásul, hogy ez a tény kimaradt a szervezet jelentéséből, így a megállapításai nagy részével sem lehet egyetérteni."

A fenti lista is bizonyítja, hogy rengeteget tesz a kormány a korrupció megfékezéséért, éppen ezért nem értem, hogy épp a kormány által elfogadott antikorrupciós kormányprogram végrehajtása miért csúszik jelentősen. A vállalt feladatokból az elmúlt fél évben egy sem teljesült határidőre.

Rákérdeztünk persze a tárcánál, hogy állnak az ügyek,

Level_elso_resz.jpg

 

Level_masodik_resz.jpg

sajnos négy hét alatt nem érkezett válasz a megkeresésre.

Az ügyek pedig így állnak:

TI_KORRUPCIOS_1.jpg

és csak bízni tudunk abban, hogy kicsit jobban fókuszál majd a kormány a saját vállalásai végrehajtására, mint az ázsiai kapcsolatokra.

 

24 komment