A július végi uborkaszezonban jelent meg a Magyar Nemzeti Bank idei versenyképességi jelentése, amely meglepő őszinteséggel veszi sorra több szektor, köztük az oktatás és az egészségügy problémáit. A jelentés többek között Magyarország nemzetközi versenyképességi rangsorokban elfoglalt helyét is részletesen elemzi, azonban kevés szót ejt az általa szubjektívnak tartott mutatókról, így például az állami intézmények teljesítményéről, és persze a korrupcióról. E hiányosságokat az alábbiakban pótoljuk.

A hvg.hu-n július végén jelent meg a hír, miszerint a Magyar Nemzeti Bank idei versenyképességi jelentése lesújtó értékelést adott a magyar közoktatás és közegészségügy helyzetéről. A dokumentum többek között kiemelte, hogy

„Magyarországon a képzettség nélküli korai iskolaelhagyás mértéke közel kétszerese a többi visegrádi ország átlagának, miközben a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya az egyik legalacsonyabb az uniós országok között”.

A jelentés szintén megállapítja, hogy a magyar lakosság egészségi állapota elmarad a hasonló fejlettségű országokétól a régióban, az elhízott felnőtt lakosság aránya (26 százalék) a harmadik legmagasabb az EU-n belül, a rosszindulatú daganatok halálozási arányát tekintve pedig konkrétan nálunk a legrosszabb a helyzet.

Az MNB jelentése a nemzetközi versenyképességi indikátorokat is alapvetően korrektül, habár elsősorban a Magyarországra nézve kedvező trendeket kiemelve mutatja be, míg a szakértői értékeléseken alapuló mutatókat szubjektívnek minősíti.

Ennek ellenére kiderül az anyagból, hogy Magyarország versenyképessége még így is elmarad a „visegrádi” négy ország (V4) többi tagjától.

A dokumentum által idézett adatokból az az összkép rajzolódik ki, hogy habár a makrogazdasági trendek kedvezőek voltak a koronavírus okozta válságig (csökkenő, bár a járványhelyzet miatt most éppen megugró államadósság, dinamikusan növekvő beruházási ráta, emelkedő bérek), ez összességében még mindig nem elég ahhoz, hogy hozzuk a V3-ak átlagát, amitől reálbérekben, termelékenységben, és így az összesített versenyképességben is elmaradunk.

Forrás: az MNB 2020-as versenyképességi jelentésének összegzése a Világbank Doing Business c. felmérése alapján.

A jelentés a Világbank Doing Business 190 országot rangsoroló felméréséből kiemeli, hogy Magyarország jó eredményt ért el a külkereskedelem (1.), a szerződések kikényszeríthetősége (25.), a tulajdonjog bejegyzése (29.) és a hitelhez való hozzáférés (37.) területén, ugyanakkor több, a vállalatok működését érintő szabályozás esetében, így például a vállalkozások indítása (87.) esetében lényegesen gyengébb pozíciót foglaltunk el.

A jelentés érdekessége, hogy az általa összesen tárgyalt 6 nemzetközi versenyképességi felmérés között két olyan rangsor adatait is felhasználja, amelyeknek egyes mutatói a Transparency International Korrupció Érzékelési Indexének (CPI) is részét képezik: a Világgazdasági Fórum (WEF) Globális Versenyképességi Indexét (GCI), valamint az IMD Globális Versenyképességi Rangsorát (GCR). Ezekkel a forrásokkal kapcsolatban az MNB megállapítja: „a WEF rangsora átfogó és globális, de nem objektív, (…) az IMD rangsora pedig tartalmilag kellően átfogó és inkább objektív, de viszonylag alacsony országlefedettsége miatt kevésbé tekinthető globálisnak.”

Közös azonban a fenti felmérésekben, hogy mindkettő tartalmaz az intézményi környezettel és konkrétan a korrupcióval kapcsolatos kérdéseket is, melyek közül utóbbiak a Korrupció Érzékelési Index (CPI) részét képezik – ezekre azonban nem tér ki az MNB jelentése, amelyben a „korrupció” szó egyáltalán nem is szerepel.

Éppen ezért érdemes kiemelni, hogy az összességében enyhén javuló versenyképesség ellenére a Világgazdasági Fórum (WEF) Globális Versenyképességi Indexe (GCI) szerint az állami intézmények hatékonyságának számos kritikus területe van.

Az intézményi kérdéseket illetően Magyarországnál a tágan értelmezett, tíz országból álló közép- és kelet-európai régióban csak Horvátország teljesít rosszabbul, mindenki más jobban.

Magyarország néhány mutatója különösen gyenge. Például az, amelyik azt nézi, hogy a kormányzati döntésekkel szemben igénybe vehető-e hatékony jogorvoslat. A WEF felmérése szerint nem, legalábbis erről tanúskodik a versenyképességi jelentés ezen alkategóriájában elfoglalt 134. helyezés (a 140 vizsgált országból). A „fékek és ellensúlyok” rendszere, vagyis a közhatalom elszámoltathatósága Finnországban a leginkább példaértékű, a skandináv ország vezeti ezt a listát, miközben Magyarország a 101. helyen áll. Hasonlóan kritikus az igazságszolgáltatás függetlenségének (101.) és a tulajdonjogok védelmének (99.) megítélése is.

Megjegyzés: A táblázat Magyarországnak néhány intézményi indikátorban elfoglalt helyezését mutatja a Világgazdasági Fórum 2019-es globális versenyképességi rangsora alapján.

Mivel a fenti mutatók nehezen számszerűsíthetőek, ezért a hasonló rangsorok szükségszerűen szakértői értékelésekre hagyatkoznak, s ennyiben valóban szubjektívnek tekinthetőek. Ugyanakkor a versenyképességnek – az MNB jelentésében tárgyalt kemény makrogazdasági mutatók mellett – az itt tevékenykedő cégek, befektetők és üzletemberek az intézményi környezetről kialakult benyomásai szintén fontos részét képezik, ezért fontos, hogy ezekkel is számot vessünk, ha a versenyképesség növelése a cél. A cégek szabályozási terheinek – az MNB által is hangsúlyozott – csökkentése a bizalom fokozásának szükséges, de nem elégséges feltétele. Ehhez az is kell, hogy az intézményi környezet átláthatóbb legyen, a jogállamiság normái érvénysüljenek és a hatóságok készek és képesek legyenek elhárítani a korrupciót.

Arról, hogy a korrupció és a gazdasági növekedés miként függ össze egymással, a Korrupció Érzékelési Index 2019-es eredményeit összefoglaló jelentésünkben részletesen írtunk.

Az írás szerzője Mikola Bálint, a TI Magyarország projektmenedzsere. A blogposzthoz készült elemzések elkészítésében Szabó Sára, a TI Magyarország gyakornoka is közreműködött.