2017-ben még másodikok voltunk, az Eurobarometer legújabb felmérése szerint viszont mostanra a magyarok a leginkább hajlandóak elfogadni a korrupciót az Európai Unió polgárai közül. A friss európai felmérés a Transparency International Magyarország egyidőben bemutatott jelentésével hasonló eredményekre jutott, ezért az alábbiakban összevetjük a két kutatás legfontosabb megállapításait.

Amikor 2017-ben megjelent az Eurobarometer felmérés első korrupcióval kapcsolatos kiadása, sokakat meglepetésként ért, hogy mindössze a magyarok 35 százaléka tartja elfogadhatatlannak a korrupció különböző formáit (pénz, ajándék vagy szívesség felajánlását közszolgáltatásért vagy közhatalmi szerv intézkedéséért cserébe). Ugyanebben a felmérésben az európai polgárok átlagosan 70 százaléka utasította el a korrupciót; az elutasítottság aránya a magyar adatnál egyedül Lettországban volt alacsonyabb (34 százalék).

A múlt héten nyilvánosságra hozott (2019 decemberi adatfelvételen alapuló) újabb korrupciós Eurobarometer jelentés rávilágít, hogy míg a korrupcióval szembeni intolerancia kis mértékben nőtt Magyarországon (35-ről 38 százalékra), az Európai Unión belüli relatív helyzetünk e tekintetben nem változott, sőt: míg 2017-ben utolsó előttiek voltunk ebben a mutatóban, a mostani felmérésben nálunk volt a legalacsonyabb az elutasítottság aránya (Lettországban az arány 39 százalékra javult).

A friss Eurobarometer megállapításai sok szempontból rezonálnak a Transparency International Magyarország a CEU Közpolitikai Iskolájának (SPP) Policy Labs programjával közösen készített, a Tárki által lekérdezett közvélemény-kutatásával, amelynek eredményeit szintén a múlt héten ismertettük (részletesen angolul itt, a legfontosabb eredményeket pedig ebben a magyar nyelvű összefoglalóban). Az alábbiakban rámutatunk néhány izgalmas egybeesésre vagy éppen feltűnő különbségre a két felmérés között.

Mennyien adnak hálapénzt?

A hétköznapi korrupció egyik jellemző megnyilvánulási formájaként az egészségügyi hálapénz problémaköre mindkét felmérésben kitüntetett figyelmet kapott. A Transparency International Magyarország és a CEU SPP közös felmérésében három kérdés is érintette a jelenséget.

Elsőként arra voltunk kíváncsiak, hogy a magyarok hogyan értelmezik a korrupció kifejezést, a felsorolt opciók között pedig a hálapénz is szerepelt. A válaszokból világosan kiderült: azt, hogy „egy páciens közkórházban hálapénzt fizet orvosának egy olyan ellátásért, amit a társadalombiztosítás is fedez”, mindössze a válaszadók 40 százaléka tartotta korrupciónak, szemben a közhatalommal való visszaélésekkel és a rendőrök megvesztegetésével.

Forrás: a Transparency International Magyarország és a Közép-európai Egyetem (CEU) Közpolitikai Iskolájának (SPP) közös felmérése

A fenti aránnyal szoros összhangban, amikor a hálapénz elfogadhatóságáról kérdeztük a válaszadókat, 39,4 százalék nyilatkozott úgy, hogy elfogadhatatlannak tartja a jelenséget (21,5 százalék szerint etikátlan, míg 17,9 százalék szerint egyenlőtlenségeket teremt az egészségügyben). A legtöbben (a válaszadók 40,6%) passzív elfogadással viszonyultak a jelenséghez, mondván, „akár egyetértünk vele, akár nem, a dolgok már csak így működnek”.

A friss Eurobarometer eredményeivel leginkább a hálapénz fizetésben való közvetlen részvételre vonatkozó adatok vethetőek össze:

míg a mi felmérésünkben 9,9 százalék nyilatkozott úgy, hogy „hálája jeléül” fizetett valamilyen közszolgáltatásért vagy közfeladatot ellátó személynek, az Eurobarometer kutatásában a magyarok 13 százaléka mondta azt, hogy az „egészségügyi rendszerben” „valaki ajándékot, szívességet vagy extra pénzt” kért tőle a szolgáltatásaiért cserébe az elmúlt 12 hónapban. Ez egyébként a legmagasabb arány volt az Európai Unióban, Litvánia és Románia (12-12 százalék előtt).

Azt, hogy a kérdések pontos megfogalmazása milyen fontos különbségekhez vezethet, mi sem példázza jobban, mint hogy ugyanennek a felmérésnek az arra vonatkozó kérdésére, hogy „a hivatalos díjakon felül kellett-e extra díjat fizetnie vagy értékes ajándékot adnia egy ápolónak vagy orvosnak, vagy adakoznia a kórháznak?” már a magyarok 14 százaléka válaszolt igennel, s a többi ország esetében is némileg eltértek az arányok az előző kérdésre adott válaszoktól (az EU-átlag ebben a tekintetben 5 százalék volt).

Forrás: a Transparency International Magyarország és a Közép-európai Egyetem (CEU) Közpolitikai Iskolájának (SPP) közös felmérése

Mivel a saját felmérésünk különbséget tett a „hálából” és a szolgáltatáshoz való hozzáférés/jobb szolgáltatás érdekében kifizetett informális juttatások között, ezért nem tűnik merészségnek kijelenteni, hogy azok aránya, akik bevallottan fizettek valamilyen informális juttatást az egészségügyben, a kérdés pontos megszövegezésétől függően 13 és 19 százalék között mozog, a valós arány pedig az ilyen kérdésekre jellemző válaszmegtagadás miatt minden bizonnyal magasabb ennél.

Az állami szintű korrupció szintjének változása

Az eredmények összehasonlíthatósága szempontjából szerencsés, hogy mindkét felmérés tartalmazott arra vonatkozó kérdést, hogy a válaszadók értékelése szerint hogyan változott a korrupció szintje az elmúlt három évben. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy míg a saját felmérésünk kifejezetten az „állami szintű korrupció” értékelésére kérte a megkérdezetteket, addig az Eurobarometer általánosságban a „korrupció szintjének” változására kérdezett rá.

Ennek fényében az eredmények között is jelentős eltérést találunk:

míg a CEU SPP és a TI Magyarország felmérésében a legnagyobb csoportot azok tették ki, akik szerint az állami szintű korrupció szintje nem változott az elmúlt három évben (50%), az Eurobarometer felmérése szerint azonban a magyarok 57 százaléka szerint nőtt a korrupció ebben az időszakban.

A könnyebb összehasonlíthatóság érdekében az adatokat egy közös ábrán is megmutatjuk.

A fentiek tanulsága szerint bár mindkét felmérésben abszolút többséget alkotnak azok, akik szerint a korrupció szintje nem csökkent az elmúlt három évben, a válaszadók borúlátóbbnak bizonyulnak akkor, ha a korrupcióról általában kérdezik őket, mintha egy kifejezetten az állami szintű korrupcióval kapcsolatos, specifikusabb kérdéssel szembesítik őket. A javuló tendenciát érzékelő válaszadók mindkét felmérésben kisebbséget alkottak (11, illetve 5 százalékos aránnyal).

Mely intézmények képesek hatékonyan fellépni a korrupció ellen?

Szintén közös eleme a két felmérésnek, hogy arról is megkérdezték a polgárokat, hogy mely intézményeket tartják a legalkalmasabbnak a korrupció elleni fellépésre. A kérdésfeltevés módja azonban némileg eltért: míg a CEU SPP-vel közös felmérésünk egyes állami intézmények 1-5-ig tartó skálán való értékelésre kérte a válaszadókat, az Eurobarometer felmérésében a megkérdezettek több, szerintük alkalmas intézményt jelölhettek meg, az eredményeket pedig a válaszadók százalékában tetté közzé. Mivel az adatok így közvetlenül nem összehasonlíthatóak, két külön grafikonon mutatjuk be őket.

Ahogy az az alábbi ábrán is látszik, a CEU SPP és a TI Magyarország közös felmérésében a felsorolt közintézmények mind viszonylag pozitív, 1-5-ös skálán 3-3,5 közötti értékeléseket kaptak. Ugyanakkor szembetűnő, hogy a bíróságok megítélése pozitív irányban kilóg a mezőnyből, illetve ennél talán meglepőbb módon az ügyészség megítélése is átlagon felüli.

Forrás: a Transparency International Magyarország és a Közép-európai Egyetem (CEU) Közpolitikai Iskolájának (SPP) közös felmérése

Mivel az Eurobarometer kérdőíve nem tett különbséget az igazságszolgáltatás egyes szervei között, ezért a fenti arányok összehasonlítására nincs lehetőségünk. Ami viszont nagyon látványosan különbözik a két adatsorban, az a rendőrség megítélése. Míg a saját felmérésünk szerint a felsorolt állami intézmények közül a rendőrség korrupció elleni hatékony fellépésében bíznak a legkevésbé a magyarok, paradox módon mégis a rendőrséghez fordulnának a legtöbben (40%), ha valamilyen korrupciós cselekményt tapasztalnának. Ez az eredmény annak fényében nem meglepő, hogy az általános hivatali utat figyelembe véve kézenfekvőnek tűnik egy konkrét esettel először közvetlenül a bűnüldözési szervekhez fordulni, ahelyett, hogy például levelet írnánk az amúgy kedvezőbb megítélésű miniszterelnöknek.

Ugyanakkor az az ellentmondás, miszerint a magyarok többsége egy olyan szervhez fordulna korrupció esetén, amelyben csak kevéssé bízik, arra is magyarázatul szolgálhat, miért ilyen kirívóan alacsony (27 százalékos) a bejelentési hajlandóság Magyarországon (ez a legalacsonyabb érték az EU-ban, az uniós átlag 44 százalék).

Jobban elmélyedve a bejelentéstől való vonakodás okaiban az Eurobarometer adataiból kiderül, hogy legtöbben attól félnek, hogy nem tudnák bizonyítani állításukat (45%), ugyanakkor szintén jelentős (39%) azok aránya, akik szerint az elkövetőket nem büntetnék meg, ezért értelmetlen bejelentést tenni. Az Európai Unió bejelentővédelmi irányelvének implementálása kapcsán különösen fontos lehet figyelembe venni, hogy a harmadik leggyakrabban (24% által) említett ok az, hogy a bejelentők nem élveznek érdemi védelmet Magyarországon.

Forrás: Eurobarometer, korrupcióval kapcsolatos különkiadás (Special Eurobarometer 502, 2020. június)

További részletekért érdemes elolvasni a mindkét felmérés eredményeiről kiadott jelentéseket. Az Eurobarometer korrupcióval foglalkozó különkiadása itt, a TI Magyarország a CEU Közpolitikai Iskolájával közösen készített anyaga pedig ezen a címen érhető el.

A szerző Mikola Bálint, a TI Magyarország projektmenedzsere