HTML

A Transparency International Magyarország blogja

Az a célunk, hogy Magyarországon csökkenjen a korrupció mértéke, a közhatalmi döntéshozatal és a közpénzek elköltése átlátható és számonkérhető legyen, a közérdekű adatok pedig könnyen hozzáférhetőek. Ezért küzdünk. Bátran. A korrupció ellen.

Támogassa a korrupció elleni küzdelmünket!

fb_1szazalek_2015.jpg

Facebook

Impresszum

Kiadó: Transparency International Magyarország Alapítvány
Székhely: 1055 Budapest, Falk Miksa u. 30.
Kiadásért felelős személy: Szabó Dániel

Női képviselők az önkormányzatokban – Nem nőknek való vidék?

Az elmúlt években számos cikk foglalkozott azzal a kérdéskörrel, hogy miért ilyen alacsony Magyarországon a nők politikai képviselete, különösen az országgyűlésben. Ugyanakkor a 2019-es EP-választások némi újdonságot hoztak ebben a tekintetben: mind a női listavezetők, mind a női jelöltek száma felülmúlta a korábbi rekordokat. Az alábbi írásban azt járjuk körül, hogy milyen különbségek fedezhetőek fel a különböző szintű magyarországi választásokon mandátumhoz jutott nők arányában, valamint hogy érzékelhető-e valamilyen pozitív elmozdulás ebben a tekintetben. Elemzésünk különösen a 2019-es önkormányzati választások eredményeire koncentrál.

 Amennyiben az Európai Unió országait vesszük összehasonlítási alapul, Magyarország hagyományosan sereghajtónak számít a nők politikai képviseletét illetően: a 2018-as országgyűlésbe beszavazott 12,6 százaléknyi női képviselő konkrétan a legalacsonyabb arány az Európai Unióban. Összehasonlításképpen: a térségbeli országok közül Csehországban 21, Lengyelországban 26,1, Szlovákiában 20,7, Romániában pedig 19,6 százalék volt a nők aránya a törvényhozásban az Eurostat 2018-as adatai szerint, míg az EU-tagállamok nemzeti parlamentjeiben átlagosan 30,6 százalék nő ült, majdnem háromszor annyi, mint itthon.

Nem túlzás tehát kijelenteni, hogy ebben a vonatkozásban Magyarország elmaradása nem csak európai, hanem regionális szinten is jelentős, sőt, a globális átlagot is jócskán alulmúljuk.

Ahogy a társadalmi nemek és a korrupció kapcsolatát vizsgáló projektünk keretében a qubit.hu-n megjelent cikk is rávilágított, ennél valamivel jobb a relatív helyzetünk az EP-választások tekintetében: 2004-ben a Magyarország által delegált EP-képviselők egyharmada, míg 2009-ben valamivel ennél is magasabb hányada, 36,36 százaléka volt nő. A 2019-es EP-választás ilyen szempontból európai szinten is áttörést hozott: az Európai Parlamentben a női képviselők előző ciklusbeli, 36 százalékos aránya 39 százalékra nőtt, jócskán felülmúlva ezzel a nemzeti parlamenteket (a magyar arány jelenleg 38 százalék, tehát az átlaghoz nagyon közeli).

A nők relatíve magas EP-képviseletét a leggyakrabban arra az okra vezetik vissza, hogy a szavazók az EP-választásokat hagyományosan „másodrangú” (second-order) voksolásként érzékelik, így inkább hallgatnak a „szívükre”, semmint különböző stratégiai megfontolásokra (vagyis, elsődleges szimpátiájuk szerint szavaznak). Ez egyben a pártokat is kockázatvállalóbb magatartásra készteti, s így nagyobb eséllyel indítanak olyan jelölteket, akiket belföldön, egyéni választókörzetben kockázatosnak értékelnének. Ebben szintén támogatja őket az EP-választáson használt arányos választási rendszer, amely általában a nők magasabb képviseleti arányát eredményezi. Talán az sem mellékes szempont, hogy az EP-t a női képviselők is kellemesebb munkahelynek találják, mint a nemzeti parlamenteket, így a jelöltségre is arányosan többen aspirálnak, mint egy országos voksoláson.

A fentiek fényében tehát némileg érthető, hogy miért ennyivel magasabb a magyar női képviselők aránya az EP-ben, mint a magyar parlamentben. De mi a helyzet az önkormányzatokkal? A női jelöltek előtérbe helyezése csak a 2019-es EP-választások sajátossága volt itthon, vagy egy szélesebb trend része, amely a 2019-es önkormányzati választásokon is érvényesül? Az alábbiakban ebből a szempontból vizsgáljuk a 2019-es önkormányzati eredményeket.

img_8425.png*A fotó a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetséggel közösen szervezett Nők a politikában című eseményünkön készült

Másfeledrangú választások? – Stagnáló női képviselet az önkormányzatokban

Az itt közölt összesítésekben az önkormányzati választásokon megválasztott polgármesterek és önkormányzati képviselők teljes névsorát használtuk fel, a Nemzeti Választási Iroda honlapján közölt hivatalos adatok szerint.  Mivel az adatok elemzése a 3155 magyar település mindegyike esetében manuálisan nem megoldható, ezért csak Budapest, a fővárosi kerületek, valamint a 23 megyei jogú város képviselő-testületeinek elemzésére szorítkoztunk. Ez természetesen azt eredményezi, hogy az itt közölt adatok csak Budapest és a megyei jogú városok leírására alkalmasak, amelyektől a kisebb települések arányai eltérhetnek (frissítés: egy 2012-es magyar tanulmány eredményei szerint különösen a 2500 fő alatti településeken magasabb a női polgármesterek aránya, ahol a polgármesteri tisztség mellékállásként is betölthető).

Ha a fenti halmaz összességét, vagyis a főváros és a megyei jogú városok képviselő-testületeinek összetételét nézzük, akkor az látszik, hogy a városi önkormányzatokban a nők képviselete némivel magasabb a parlamenti arányuknál, de jelentősen elmarad az Európai Parlament arányaitól: a főváros és a megyei jogú városok képviselő-testületeinek 890 tagja közül összesen 181 nő, ami éppen a képviselők egyötödét jelenti (20,3%).

Az arány valamivel magasabb a fővárosban (22,7%), mint a megyei jogú városokban (18,7%), de a különbség nem szignifikáns. Annál jelentősebb a nők arányának elmaradása a polgármesterek között: az itt vizsgált körben megválasztott 47 polgármesterből mindössze 5 nő, vagyis alig több mint egytizedük (10,6%), ráadásul az öt női polgármesterből hármat Budapest valamelyik kerületében választottak meg. Utóbbi tendencia jól rezonál a parlament és a kormány összetétele közötti különbségekre: a végrehajtó szinten jóval alacsonyabb a nők aránya, mint a törvényhozásban.

A fenti adatok azt mutatják, hogy az önkormányzati politika némileg befogadóbb és jobban biztosítja a nők képviseletét, mint az országos szintű választások. A 2019-es önkormányzati választások azonban némileg egyedi esetnek minősülnek, mivel mind a választások politikai tétje, mind az ellenzéki pártok által választott együttműködési stratégiák eltértek a korábbi mintázatoktól, ami minden bizonnyal befolyásolhatta a pártok jelöltállítási stratégiáit is. Szintén hatással lehetett a jelöltek kiválasztására a mindössze pár hónappal korábbi EP-választások eredménye is, ahol a női listavezetők által vezetett pártok jelentős áttörést mutattak. Éppen ezért érdemes megnézni, hogy a 2019-es arányok hogyan viszonyulnak a 2014-es önkormányzati választások számaihoz, amit a következő ábra mutat.

noi_kepviselok.png*A grafikonon szereplő országos arányok csak a főváros és a megyei jogú városok képviselő-testületeinek összetételére vonatkoznak.

A fenti adatok összességében meglepő és némileg konfúz képet mutatnak: míg a megválasztott női képviselők aránya enyhén, de mindegyik szinten csökkent 2014-hez képest, addig a női polgármesterek aránya meredeken emelkedve ért el egy továbbra is elkeserítően alacsony szintet. Ez alapján nem tűnik túlzónak kijelenteni, hogy a 2019-es EP-választások női sikereiből a pártok annyit tanultak, hogy vezető pozíciókra is nagyobb eséllyel indíthatnak női jelölteket, ennek ellenére a megválasztott női képviselők száma összességében csökkent.

A (két választás összehasonlítása alapján nyilván csak korlátozottan kimutatható) trend egyben azt is érzékelteti, hogy továbbra is akad tennivaló a nők politikai részvételének ösztönzése terén, nemcsak az országos, hanem az önkormányzati politikában is. A frissen megválasztott női városvezetők példái ugyan inspirálóan hathatnak az esetleges jövőbeli jelöltekre, de ez önmagában minden bizonnyal kevés lesz, ha nem párosul hozzá a jelölőszervezetek lelkesedése és elköteleződése.

Ahogy azt a társadalmi nemek és a korrupció kapcsolatát bemutató projektünkben igyekeztünk hangsúlyozni: a nők hangsúlyosabb jelenléte a közéletben nem csak a képviseleti demokrácia, hanem a korrupció megfékezése szempontjából is fontos lehet: bár az ok-okozati viszony feltárására vonatkozó kutatások még kezdetleges fázisban járnak, az empirikus adatok azt mutatják, hogy alacsonyabb a korrupció szintje azokban az országokban, ahol a nők intenzívebben vesznek részt a politikában. A 2019-es EP-választások ígéretes előrelépést mutattak ebben az irányban, de amíg az igazán fontos közhatalmi pozíciókban 10 százalék körüli a nők képviselete, addig bőven van tér a további fejlődésre.

 Ez a bejegyzés a „Speak up for Women!” című projektünk keretében jelent meg.

 

Mikola Bálint, a TI Magyarország projektmendezsere

6 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://korrupcio.blog.hu/api/trackback/id/tr615319990

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

DFK 2019.11.23. 06:13:50

Egyenlőség van a nemek között, ugye. Akkor nem tök mindegy férfi vagy nő az illető?

Cycmen 2019.11.23. 08:21:09

@DFK: Na pont ezt akartam írni én is, ebben a formában előadni a problémát elég visszás, semmi nem gátolja a nőket hogy képviselők legyenek, van is belőlük bőven, tehát aki akar, az lehet politikus! Ezt viszont erőltetni már antidemokratikus, a tehetség legyen az egyetlen kritérium, pláne a mostani helyzetben, amikor jócskán láthatunk nem a politikába illő figurákat minkét nem képviselői között!

Cycmen 2019.11.23. 08:29:41

A poszthoz prezentált képen látható három hölgy eleve nem áll közel hozzám az eltérő politikai álláspontunk okán, ám ezek közül Kunhalmi Ágnes még tisztán objektív szempontból is elrettentő példája az erőltetetten futtatott, de teljesen alkalmatlan női politikusnak!

röf 2019.11.23. 08:52:58

Ha ez a három liba fémjelzi a női kvalitást a testületekben, akkor Isten mentsen tőlük.

Tomi from Space · http://bodybuilding.blog.hu 2019.11.23. 09:00:40

3 női főnököm volt a közel 20 éves pályafutásom alatt. Nem vagyok genderköcsög, pont nem érdekel, hogy ki férfi vagy ki nő, de joggal kötöm az ebet a karóhoz amikor azt mondom, hogy női főnököt soha többet... Szakmaiatlanok, érzelmi alapon döntenek, és hiába az objektivitás, brutálisan részrehajlóak egytől egyig...

Cycmen 2019.11.23. 09:11:57

" az empirikus adatok azt mutatják, hogy alacsonyabb a korrupció szintje azokban az országokban, ahol a nők intenzívebben vesznek részt a politikában. "

Gratulálok ehhez a bullshithez is, a korrupció büntetőjogi kategória, nem a női -férfi arányokkal kell felszámolni!
Aztán persze az is kérdés, hogy beleviszik e őket, mert ha a Tocsik ügyet nézzük ugyebár.......