A Kormány új rendeletet hozott a korrupció ellen. Integritásirányítási rendszer. Van, aki szerint jól hangzik. A TI szerint azonban nem. A bonyolult elnevezés ugyanis valójában semmit sem takar.

A Kormány még tavaly áprilisban fogadta el a korrupció elleni intézkedési tervét. Erről kormányhatározat is született, amely meghatározta a fellépés menetrendjét is. Bár sokhónapos csúszással – emiatt a TI felemelte a szavát – de végül elindult a program végrehajtása. Ennek részeként készült el az „államigazgatási szervek integritás irányítási rendszeréről” szóló rendelet tervezete. A Transparency International Magyarország (TI) észrevételeiben már ekkor hangoztatta a kifogásait.

Az ötlet jó. Szükség van arra, hogy az állami szervek dolgozói elmondhassák egy megbízható embernek, ha valamilyen hatalmi visszaélésre, „hivatali packázására” bukkannak. Fontos az is, hogy a dolgozók ilyen jelzéseit a hivatalok tényleg kivizsgálják, méghozzá gyorsan és érdemben. Azt azonban a kezdetektől kritizáltuk, hogy az ún. integritási tanácsadó, vagyis a hivatalnál tapasztalt visszaélések kivizsgálásával megbízott kolléga igazából nem lenne független a hivatal vezetésétől. Azzal sem értettünk egyet, hogy a korrupció elleni feladatokat egy személyben elláthatná az adatvédelmi felelős, az esélyegyenlőségi felelős vagy a fegyelmi biztos is. Akár egyet fizet, négyet vihet rendszerben is be lehetne tölteni az integritási tanácsadó állását. Ez azonban leértékeli a korrupció elleni fellépést. Ugyanaz az ember reggel mondjuk kivizsgálja, hogy a dolgozók elkövettek-e fegyelmi vétséget, majd délben a reggel megbírságolt kollégák korrupciós jelzéseit hallgatja meg? Hát hogyan lehetne megbízni egy ilyen integritási tanácsadóban?

Az észrevételeinkre nem kaptunk választ. Aztán a 30. Magyar Közlönyben megjelent az „államigazgatási szervek integritásirányítási rendszeréről és az érdekérvényesítők fogadásának rendjéről” szóló kormányrendelet. Hurrá, úgy látjuk, sikerült a korrupció elleni fellépés mellé odacsapni a lobbiszabályozást. Ami rossz volt a tervezetben, nem lett sokkal jobb a kész rendeletben sem. Az új jogszabály például nem ad garanciákat arra, hogy a visszaélés gyanúja miatt vizsgálódó integritási tanácsadó eljárását a főnöke ne állíthassa le, vagy mondjuk ne kötelezze arra, hogy felmentő döntést hozzon. Az is kérdéses, hogy garanciák hiányában képes lesz-e az antikorrupciós munkatárs komolyabb ügyekben egyáltalán kivizsgálást kezdeményezni? Kaptunk tehát egy megerősített szakszervezeti bizalmit, akit valóban nehéz elmozdítani. Ehhez ugyanis kell a KIM közigazgatási államtitkárának az előzetes egyetértése is. Az jó, hogy az integritás tanácsadó védve van az ellen, hogy kirúgják, ha belenyúl a hivatali darázsfészekbe. De mi biztosítja, hogy erre a posztra olyan embert neveznek ki, aki valóban keresni is fogja a darázsfészkeket a cégnél, sőt, meg is piszkálja azokat?

Ezzel a rendeletével a Kormány nem győzött meg minket arról, hogy valóban tenni akar az állami hivataloknál észlelt visszaélések ellen. Ezzel legfeljebb kipipálták a hivatalon belüli antikorrupciós jelzések kezelésének a szabályozását, de nem oldották meg a problémát. És árukapcsolásként megkaptuk a lobbistákkal való kapcsolattartás szabályait is. Hát ezek alapján azt pont nem fogjuk megtudni, hogy melyik közszolga milyen lobbistával, melyik ügyben és miféle eredménnyel tárgyalt. Talán elegendő, ha ezt a közszolga hivatali felettese tudja, ő majd egymagában érvényesíti a civil társadalom szempontjait is…